A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
26 A helytelen lélekzés következményei. A helyes lélekzés. hozza. Minden hangnak képzéséhez bizonyos levegőmennyiségre van szükségünk, amelynél akár többet, akár kevesebbet használunk fel, a hang vagy hamis, vagy egyáltalában nem az lesz, melyet képezni akarunk. Azért ha tiszta kiejtésre, helyes hangsúlyozásra és értelmes beszédre akarunk szert tenni, meg kell tanulnunk helyesen lélekzeni. Eltekintve a művészi előadástól, bátran mondhatjuk, hogy általában a rendes beszédben ejtett legtöbb hibának és értelmetlenségnek is nem a beszédszervek hibás volta az oka, hanem a helytelen lélekzés. A hebegés, dadogás, csuklás, nyelés, hörgés beszédközben stb. rendesen a helytelen lélekzésből erednek. Kezdő szavalóknak hebegése, akadozása is onnan származik, hogy lámpalázuk lévén, megijednek, félnek, miáltal idegrendszerükben zavarok támadnak; ezek befolyásolják a légzőszervek működését, ennek következtében légzésök rendetlen lesz és előállanak a beszédzavarok. Nem ritkán találkozunk olyan emberekkel is, akik beszéd közben bizonyos toldalékhangokat hallatnak, mi beszédjüket sokszor komikussá teszi. Pl. ezt a mondatot: „Uram, igazán nagy hálára kötelez és legyen maggyőződve, hogy jóságát sohasem fogom elfeledni“, igy mondják: Uram(e) igazán nagy hálára kötelez(e) és legyen meggyöződve(e), hogy sohasem fogom jóságát(e) elfeledni. E toldalékhangok nem egyebek, mint a helytelenül vett, hallható lélekzés következményei. Az előadás világosságát a helytelen lélekzés nemcsak befolyásolhatja, hanem egészen tönkre is teheti. Tudvalévőleg az értelmi hangsúly bizonyos erőt igényel, amellyel ezt, vagy azt a szót emeltebb vagy erősebb nyomatékkai ejtjük ki. Az ehhez szükséges erőt a lélekzés szolgáltatja. Aki tehát helytelenül lélekzik és elpazarolja ezt az erőt ott, ahol nem szükséges, annak azután nem lesz akkor, amikor rászorul, és kifogyván a lélekzetből, nem fogja tudni a kellő időben kifejteni azt az erőt, nyomatékot, melyet a hangsúly, a beszéd értelmessége megkíván. Némely szavaló helytelen hangsúlyozásának többnyire nem az az oka, hogy rosszul fogják fel a mondat értelmét, hanem hogy a helytelen lélekzés következtében épen ott fogy el a levegőkészletük, ahol arra szükségük volna. Az ilyen szavalok rendesen minden lélekzetvétel után az első szót hangsúlyozzák, mert akkor van erejük, ami természetesen a beszéd élelmességének nagy hátrányára szolgál. Sőt avval, aki helyesen lélekzeni nem tud, az is megesik, hogy lélekzetvétel végett meg kell állnia és beszédét félbeszakítania ott, ahol nem volna szabad, például a mondat vagy szólam közepén, vagy a jelző és jelzett szó között, miáltal az egész frázis értelme tönkre megy. Mindezekből látható, hogy a helyes lélekzés alapja a helyes beszédnek és így a művészi előadásnak is. „A lélekzés művészete mihamar az előadás művészetéhez vezet.“ Hogyan történjék hát a helyes lélekzés?
