A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1903-1904. tanévről
Deák Ferenc emlékezete
Deák Ferenc emlékezete. A pécsi állami főreáliskola 1903. évi okt. 17.-én tartott ünnepélyén elmondotta: Szegedy Rezső dr. tanár. Kedves ifjúság! „Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal, Yan élni abban bit, jog és erő!" Ezen szavakkal vigasztalta legnagyobb költőnk a nemzetet, mely legnagyobb fiának, Széchenyi István grófnak hirtelen elhunytát gyászolta. S e vigasztaló szavak ama korban, mikor még „hosszú, nehéz, sötét volt éjünk“, fogékony szivekre találtak, mert „az ég kegyelme, mely a nép álmait virrasztja“ oly férfiút küldött nemzetünknek, ki rendíthetetlen bizalmat keltett legjobbjaink- ban, hogy egyengethető az út, melyen nemzet és királya a legszebb egyetértésben boldogulásra vezethetik az országot. Ezen férfiú Deák Ferenc volt, a haza bölcse. Mi adta e nagy férfiúnak az erőt, hogy a sziveken uralkodjék és rendíthetetlen bizalmat keltsen ama sötét kétségbeesés napjaiban ? Midőn új világszellem járja be Európát, mely mindenfelé oldozza a népek bilincseit, hogy diadalra vezesse a szabadság és egyenlőség nagy eszméit, a középkor avult intézményei hazánkban is megszűnnek s modern, a jogegyenlőségen, nemzeti erőnk kifejtésén alapuló, független állam alakul. Az átalakulás e nagy küzdelmében három nagy államférfiú emelkedik ki: Széchenyi István gróf, kinek lángszelleme a haladás eszméit hirdeti, Kossuth Lajos, kinek tettereje a küzdelmet tetőpontjára emeli s Deák Ferenc, ki az új magyar alkotmányt, melyet a szerencsétlen viszonyok szétromboltak, megmenti. Mi adta e nagy férfiúnak az erőt, hogy legyőzze a fegyveres hatalmat s az erőszaktól lábbal tiport alkotmánynak tiszteletét és szentségét visszaadja? Széchenyi megjelenik, mint új fény az égen: nagylelkű áldozatával teljesíti irók, tudósok és államférfiak régi jámbor szándékát, megalapítja a M. Tud. Akadémiát, új irányt jelöl ki a politikának: az előrehaladott Angliára irányítja az elmaradott magyarság tekintetét, hadat izén avult intézményeinknek, rámutat, hogy mily úton vezethet kitartó lelkesedés gyakorlati érzékkel párosulva — oly jövőhöz, melynek fényénél dicső múltúnk is
