A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1903-1904. tanévről
Deák Ferenc emlékezete
— 4 — elhalványul; tevékenysége intézményeket létesít, melyek hazánk szellemi és anyagi gyarapodását biztosítják. A nemzet rálépett a kijelölt útra, felemelkedett Széchényi eszméinek szárnyain, de emelkedésében új vezére támadt: Kossuth Lajos. Széchenyi körültekintően vezetett, Kossuth merészen; Széchenyi kerülte az akadályokat, Kossuth nem tért ki, hanem eltaszította azokat díjából; Széchényi szivét aggodalom szállotta meg, Kossuth bízott a nemzet erejében s a törvény szentségében; de e bizalomban csalódott, s Széchenyi jóslata — úgy látszott — valósult. Deák Ferenc egyesítette Széchenyi körültekintését Kossuth erélyével, mindkettőnek eszményi lelkesedését a viszonyok bölcs mérlegelésével. Széchenyi küzdelmében összeköttetései révén a kormányra, írói munkáival és alkotásaival a közönségre, főleg pedig a főrendekre és az értelmiségre igyekezett hatni, eszméinek az írókat és költőket akarta megnyerni, a törvény- hozás munkájában azonban nem vesz közvetlen részt; Kossuth fényes múlt után, mint az ifjúság és a nép bálványa lép a törvényhozás terére, ragyog és eltűnik, mint a meteor; Deák F. küzdelmeinek tere úgyszólván mindvégig az országgyűlés, az ő közönsége mindvégig a törvényhozó testület. Ezen szerepének mintegy előkészítője a megyegyűlés. A vármegyék, zivataros múltúnkban az alkotmány ezen védő bástyái, oly táborokat látnak vezéreszmék szerint csoportosuló pártokban, mint az országgyűlés. S hogy Zala megye nemessége fogékonnyá lesz a nagy eszmék iránt, melyeket Széchenyi hirdet, az Deák Ferenc érdeme, ki korát meghaladó bölcseséggel és ismerettel lépett a közélet terére. Mint ezen vármegye követe lép fel az 1833.-Í országgyűlésen, melynek programmot Széchenyi István „Stadium“-a adott; itt a lelkiismereti szabadság, az elnyomott jobbágyság helyzetének javítása, a nemzeti nyelv, az ipar és kereskedelem, az erdélyi unió és a lengyel nemzet érdekében kifejtett küzdelme a szabadelvű ellenzék vezérférfiai közé emelik. A kormány s az azt támogató főrendek, féltve a haladástól az uralkodó korlátlan hatalmát és saját kiváltságaikat, az elnyomás rút eszközeivel, lélekvásárlással, megfélemlítéssel és a szabad szó üldözésével akarják az avult intézményeket fenntartani, visz- szavetik még azon javaslatokat is, melyek hazánk elmaradott iparán szakiskolák felállításával akarnak segíteni; a kormány bezárja az országgyűlést, a melynek alkotó erejétől fél s Wesselényi Miklós bárót, ki a főrendek sorában a haladás vezére, ártatlanul felségsértéssel vádolja, üldözve azokat is, kik ártatlansága érdekében szót emelnek, s Kossuth Lajost, ki a tilalom ellenére nem szűnt meg a haladás ügyét a „Törvényhatósági Tudósításokéban hirdetni, országháborítás címén börtönbe veti. Deák Ferenc akkor metsző gúnnyal hálát szavaz a kormánynak, hogy immár nyíltan lép a haladás útjába s fejleszti az ellenzéki erőt jobban, mint bármely tényező, mely hazafias buzgalommal annak fejlesztésén fáradozik. A szétoszlott országgyűlés tagjain ekkor már Deák Ferenc szelleme uralkodik, az ő szavaira a tüzes nyelv ereje szállotta meg az apostolokat, kik elszélednek az országban kelettől nyugotig,
