A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1903-1904. tanévről
Deák Ferenc emlékezete
- 7 — zeit, hogy azonnal oszoljék szét, akkor a honatyák nehéz dilemma előtt állottak: elhagyják-e a hont a legnagyobb veszély idején, vagy pedig maradásukkal ellenszegüljenek-e a királyi parancsnak. A háborgó elemekből ekkor kiemelkedik Deák alakja s neptuni hatalmával lecsendesíti a hullámokat; kezében az igazság paizsa, a szentesített törvény, abból felolvassa a cikket, mely szerint az országgyűlés a költségvetés letárgyalása előtt fel nem osztható. Deák szavában az országgyűlés tagjai megnyugodnak és együtt ma adnak. De a fegyveres erőszak ekkor erősebb, mint a törvény: bekövetkezett történetünkben a korszak, melynek emlékei és hősei oly mélyen vésődtek szivünkbe. Deákra pedig ekkor, mikor egy biztató reménysugár sem volt, a legnagyobb feladat várt: kiegyenlíteni a nemzet és az uralkodó között az ellentétet s diadalra vezetni a jogot és törvényt a hatalommal és fegyverrel szemben. * * * A halálra sebzett nemzet tűrt és szenvedett és e szenvedésben mutatta meg lelkének nagy erejét. Deák pedig hallgatott, mint az idejére váró gondviselés ; ott virrasztóit a haldokló nemzet mellett a gondos orvos, megfigyelve betegének minden érverését, ügyelve minden körülményre, mely a gyógyulást befolyásolhatja. Mikor pedig a javulás jelei mutatkoznak, 1854-ben felmegy Pestre, hol az „Angol királynő“ szállóban állandó lakást fogad. Ide, e tör- történelmi nevezetességűvé vált helyre zarándokolt a nemzet, hogy vigaszt, bizalmat, ihletet és erőt merítsen attól, ki a szíveken uralkodik; innen indultak ki ismét a nemzet apostolai, hogy az országban kelettől nyugotig hirdessék az igét, a hitet, hogy a jognak és törvénynek diadalmaskodnia kell az erőszakon. Az események igazolták Deák bizalmát: a solferínóí napok és Sadowa megmutatták az abszolutizmusnak, hogy a hatalomnak szüksége van a nemzet erejére és lelkesedésére; a hatalom pedig felismerte az erőt, melyre Deák Ferenc támaszkodik. Az 1860,-i októberi diploma s a februári pátens már alkotmányt igér; közöset ugyan s hazánkat a birodalmi tanácsba hívja, de az országgyűlést, melynek feladata, hogy ezen felhívásra válaszoljon, az uralkodó az 1848,-i törvények alapján hívja össze. Ezen országgyűlés — mint egy te;t és lélek — ismétli Deák Ferenc válaszát az októberi diplomára: „A birodalmi tanácsba nem megyünk, hanem önálló magyar alkotmányhoz ragaszkodunk.“ Pártok alakulnak e gyűlésen, de nem arra vonatkozólag térnek el a nézetek, hogy mit válaszoljanak, hanem arra vonatkozólag, hogy kinek és hogyan adják a választ, V. Ferdinandnak-e, ki az alkotmányt szentesítette s a magyar trónról még nem mondott le, vagy pedig I. Ferenc József császárnak, ki a hatalmat tényleg gyakorolja és az országgyűlést egybehívta; ha pedig utóbbinak válaszolnak, feliratban nyilatkozzék-e a nemzet, vagy pedig határozatban. Deák a felirati párt vezére.
