A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1900-1901. tanévről
Dr. Szegedy Rezső: Az irodalomtörténeti tanítás módszeréről
— 17 — a munkát, melyet vagy melyből nem olvastattunk és melyet a tanuló el sem olvashat. Itt vannak az irodalomtörténeti oktatás nehézségei, ez ellen küzd a középiskolai tanárság már a 70-es évek óta. Névy L. a Tanáregyesületi Közlöny 1873/4. évi folyamában kikel a töméntelen sok adat tanítása ellen, mit Toldi F. irodalomtörténete hozott divatba és Toldi felfogásával szembe állítja Lass E. dr. strassburgi egyet, tanár nézetét, mely szerint a középiskola körébe nem annyira a szoros értelemben vett irodalomtörténet tartozik, mint inkább csak irodalomtörténeti képekbe való csoportosítása az egyes korok irányadó nagyságainak ; ezeknek megértésére, a legnagyobb műremekeknek minden oldalról való megvilágítására helyezzük a tanítás súlyát! Az 1875/6. évi folyamban Wolf György is hangoztatja, hogy az irodalomtörténetben csak azt tárgyalhatjuk, a mit a tanuló olvasás alapján ismer. Erődy Béla a nevezett folyóirat 1877/8. folyamában rámutat arra, hogyan lehet az egy évre (gymnasiumokban) szorítkozó irodalomtörténeti oktatást az V.—VII. osztályban előkészíteni: ha a rhetorika és poétika évfolyamaiban kevés elmélettel és gazdag olvasással az ismertetett műveket nemcsak a műfaj, hanem az irodalomtörténet szempontjából is megvilágítjuk, akkor a VIII. osztály irodalomtörténetében csak rendszeres összefoglalását kell nyújtanunk azon tényezőknek, melyek az irodalom kifejlődésére hatottak. A sok név, évszám, hely, könyvczim stb. ellen, a mit irodalomtörténeteink nyújtanak, telszólal Várady Antal is (u. o. 1879/80.) 1885-től kezdve az idetartozó értekezések leginkább azzal a kérdéssel foglalkoznak, elég-e a gymnasiumban a magyar irodalomtörténet tanítására egy év s nem kivánatos-e, hogy e tantárgy ott is úgy, mint a reáliskolában, a VII. és VIII. osztályban adassék elő. A szakférfiak különböző felfogással nyilatkoznak, de egyforma buzgalommal hangoztatják a gazdagabb és mélyebbre ható olvastatást. Az új tanterv döntött, a reáliskolai beosztást a gymnasiumokra is érvényesítette és a réginél határozottabban jelölte meg az irodalomtörténeti oktatás anyagát. Alapját szilárdan megveti az olvasmányokkal az I.—VIII. osztályban: a történeti mondákat, a népköltészet néhány kiemelkedő alkotását, Tompa, Petőfi, Arany és Gyulai néhány költeményét már az I. osztály tanulója olvassa, Vörösmarty, Garay, Fáy egy-két alkotását már a II. osztály növendéke is tanulja, Berzsenyi, Kölcsey, Eötvös hazafias lyrája, Gvadányi, Kisfaludy Sándor és Károly s Jókai egy-egy elbeszélése vagy annak egy részlete a III. osztálynak szolgál olvasmányul, Arany J. „Toldi“-ja, Kisfaludy Károly „Mátyás deák-“ja, Berzsenyi néhány ódája, Heltai meséi, Mikes levelei, Faludi elbeszélései a stilisztika évfolyamában szerepelnek ; Tinódi egy historiás éneke, Pázmány, Kölcsey, Széchenyi, Eötvös, Kossuth, Deák,
