A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1898-99. tanévről
Requinyi Géza: Klamarik János emlékezete
12 — által aláaknázott kerület főigazgatója, később a magyar tanügy történeti fejlődésének egyik legválságosabb pillanatában mint a középiskolai ügyosztály főnöke, szívós erejével a legnagyobb akadályokat legyőzte s a legnehezebb föladatokat sikeresen megoldotta, hogy ne volna méltó az osztatlan elismerésre s az őszinte dicsőítésre. Nem a töi'ténelem vezérlő nagy embere volt ő, kisebb kör jutott munkásságának színhelyéül, de „igazi férfiúnak bizonyult, ki hű maradt magához és elvállalt föladatához, erejét minden levonás nélkül munkájának szentelhette és kinek munkájával arányban nőtt ereje. Emberi kiválóságok ez egyik ismertetője.“ Klamariknak a minisztériumban töltött hivataloskodása alatt igen sok történt. Az 1883. évi XXX. törvény a keretet adta s most az volt a föladat a legtarkább összeállítású középiskolákat, hol tanterv, módszer, tanári kar, fölszerelés, épület stb. a legkülönbözőbb, egymástól legeltérőbb állapotban voltak s a legnagyobb szélsőségek találkoztak, egységbe hozni s a sokféleségből művészi mozaikot alkotni. S Klamarik megfelelt e föladatnak. Szervezte a tankerületi administratiót, revideálta a tanterveket s a rájuk vonatkozó utasításokat, szabályozta az érettségi vizsgálatokat, rendet hozott a tankünyvbirálat módjába, megállapította az intézeti építkezések és bebutorzások mintáit és mindenütt sürgette, előmozdította a rozzant iskolák lebontását s új, az egészségtan követelményeinek megfelelő épületek emelését, kiadta az uj rendtartást, föladatául tekintette a csonka intézetek kiegészítését. S még számos más intézkedéseket lehetne fölsorolni, melyek az ő nevéhez fűződnek. Talán nagyítás volna azt mondani, hogy mindezen dolgokat ő egymagában létesítette. Kétségtelen, hogy sok függött minisztereinek fölfogásától, ők adták intézkedéseinek a sanctiót s valószínűleg sokszor magát az eszmét is. Továbbá voltak munkásságának segítő társai is, kik az íróasztalán keletkezett theoretikumot a gyakorlatba bevitték és ott gyümölcsöző fává fejlesztették; de másrészt kétségtelen, hogy nincs tanügyi mozgalom, melyben Klamarik keze nem működött volna, nincs tanügyi változás, melybe ő tanácsadólag, útmutatásokkal, szellemi és anyagi támogatással be nem folyt volna. A középiskolai törvény végrehajtásának legkényesebb pontja kétségen kívül a felekezeti iskolák fölött gyakorlandó felügyelet kérdése volt; hiszen ismeretes, mennyi küzdelembe került a törvényjavaslatnak erre vonatkozó szakaszainak törvénybe való iktatása, s mily ellenszenvet keltett az állami felügyelet a protestáns intézetekben. Ha valahol, úgy itt volt tapintatra szükség. És csodálatos, hogy ez a Klamarik, ki oly ridegnek látszott, ki oly zárkózott, kevés szavú ember volt, kit begombolt bureaukratának tartottak, mégis mily fényesen oldotta meg föladatát.
