A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1898-99. tanévről
Requinyi Géza: Klamarik János emlékezete
- 13 Nemcsak nem volt összekoczczanása a felekezetekkel, nemcsak el tudta oszlatni ellenszenvüket és aggályaikat, hanem tapintatával annyira megnyerte őket, hogy szinte észrevétlenül fölhagytak ellenzésükkel s minden kényszer nélkül, majdnem vetélkedve ráléptek a haladás, az egyöntetűség mezejére. E változás, a felekezeti autonómia kibékülése az állami hatalommal, Klamarik nevéhez fűződik s maradandó érdeme lesz. A ki majd megírja hazánk tanügyi történetét s vázolni fogja azon külső és belső okokat, melyek véget vetettek a protestáns s az úgynevezett állami, helyesebben katholikus tanügy közti ellentéteknek, az fényes lapot fog Kla- mariknak szentelni annál is inkább, mert hiszen a felekezeti tanárok országos nyugdíjintézetének szervezése, mely oly sok szégyenteljes állapotnak vetett véget, szintén e férfiú nevével van összekapcsolva. Pedig tagadhatatlan, hogy Klamarik különösen az állami intézetek tanárai, tehát azok előtt, kiknek közvetlen főnökük volt, nem örvendett nagy népszerűségnek. Tény az, hogy rideg, szófukar, begombolt ember volt s hivatalában szemét hidegen, fürkészőleg szegezte arra, ki hozzá valami kérelemmel fordult. Ez okozta azután, hogy időnként különféle vádakkal illették Klamarikot: azt állították, hogy hazafiatlan, hogy megtagadta múltját és szűkkeblű a tanárok iránt, hogy a merev formalismus, a szellemet lenyűgöző bureaukratismus embere stb. Azonban az ő működésének elfogulatlan taglalása meggyőződtet e vádak alaptalanságáról, s ha talán némelykor kíméletlenebb is volt egyesek iránt s megbántotta egyéni érzelmeiket, de mindenkor arra törekedett, hogy működésével mindnyájunk közös ügyének, az országos magyar tanügynek hasznot teremtsen. Azért emléke élni fog, neve nem fog elenyészni, mert szorgos munkájával oly fát ültetett, melynek gyümölcsét emberöltők élvezni fogják. Munkásságának eredményei maradandók s nevének fénye is csorbítatlanul meg fog maradni. Requinyi Géza.
