A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1898-99. tanévről

Requinyi Géza: Klamarik János emlékezete

Klamarik János emlékezete.

A magyar tan ügyet a folyó tanévben súlyos veszteség érte. Meghalt Klamarik János, azon férfiú, kinek működése annyira összeforrt a legközelebb elmnlt 15 év tanügyi történelmével, hogy neve elválaszthat- lanul hozzáfüződik az átalakulás c korszakához ; mert hiszen ő nemcsak serény munkása, hanem egyik vezetője, irányítója volt az egész tanügyi kifejlődésnek. Méltó tehát, hogy reáliskolánk is, melynek az elhunyt- mindig jó barátja volt s melynek haladását mindig örömmel méltányolta, legalább a kegyelet pár szavával áldozzon emlékének.

Klamarik 1832. február 7-én született Losonczon 1848-ban a pesti egyetemen bölcsészetet, azután jogot tanult, később visszatérvén a philo- sophiához Budapesten, majd Bécsben mennyiségtani tanulmányokkal foglalkozott. 1852-ben mint 20 éves ifjú kezdte meg tanárkodását, s állomásról állomásra Félegyházán, Pécsett, Baján, Székely-Udvarhelyt működött. 1861-ben Beszterczebányára került, hol kezdetben mint tanár, később mint igazgató, 1876. óta pedig mint tanker, főigazgató szerepelt s igy fokozatosan tágasabb tért nyert, hogy a kormányzás művészetét gyakorolja s nagyobb szabású föladatokat oldjon meg.

Az 1C83. évi XXX. t.-cz. szentesítése után Tréfort a minisztériumba hívta, hol kezdetben csak mint központi szolgálatra behívott főigazgató, később mint miniszteri tanácsos működött, végre pedig 45 évi szolgálat után mint czimzetes államtitkár nyugalomba lépett. Azonban ő, a fáradhatlan munka embere, a nyugalmat nem tudta élvezni, szerinte „a nyugalom a halál“, s alig hogy visszavonult országos működésének színpadáról, hirtelen, alig pár napi betegség után, 1898. október 9-én elragadta őt a halál.

45 év a tanügy szolgálatában 1 Ha ő csak egyszerű néptanító lett volna s 45 évig a falusi gyermekek szellemi fejlesztésén fáradozott volna, elismeréssel kellene adózni emlékének. Hát az, ki mint egy a panszlávok