A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről
Ünnepi beszéd. Tartotta Gallovich J. tanár, a királyi ajándék megünneplésére 1897. évi október hó 29-én rendezett iskolai ünnepélyen
6 Mohamed hitéért harczolt. Ezen küzdelmében megdöntötte a görög császárságot, meghódította a Balkán államokat, s ez még mind nem volt elég, — meg akarta hódítani az egész keresztény világot. S most világ- történeti hivatásához hiven ismét előállott a magyar, hogy a keresztény nyugoti műveltséget a pusztulástól mentse meg. Midőn a török hatalom a délszláv tartományokat már csaknem teljesen meghódította s az ily módon szomszéddá lett török már hazánkat fenyegette pusztító fegyvereivel, akkor ezt a magyar nemzet egy mythos- szerü alakja, Hunyady János mentette meg a veszedelemtől. E kiváló férfiút az isteni gondviselés mintegy őrangyalul adta a szorongatott magyar nemzetnek. Kora ő benne találta fel eszméinek és aggodalmainak képviselőjét. Mivé lett volna nélküle hazánk oly időben, midőn annak sorsával, úgyszólván, senki sem törődött! Hunyady fegyverrel őrködött a haza határán, úgy tartóztatta föl az ellenség árját s úgy védte nemcsak hazáját, de Nyugot-Európa békéjét és ezivilizáczióját. A törökkel, melyet a Balkán tartományokból kiszorítani törekedett s ugyanazért még otthonában is fölkeresett, tizenkétszer ütközött meg s tízszer nyert diadalt felette. Győzelmeit a török nemzet azon nagy császárán aratta, a kinek egész Európa rettegéssel említette nevét s a ki, midőn trónra lépett, azt monda: „Csak egy Ur legyen a földön, miként egy Isten van az égben“. Midőn pedig Hunyadynak halálhírét kevéssel a nándorfehérvári ütközet után, mely utolsó fényes hadi tette volt Hunyadynak, meghallotta: „Benne a világ egyik legnagyobb emberét vesztette el“, így nyilatkozott halálos ellensége, Mohamed. Valóban, ő nemcsak a magyar, hanem a világtörténelemnek egyik legnagyobb, legnemesebb jellemű hőse, a hűségnek és az önzetlen hazaszeretetnek kiváló példája, a középkori lovagnak legmagasz- tosabb mintaképe, kinek halálát nemzete, sőt az egész kereszténység gyászolta. Hálás nemzete érdemei jutalmául utóbb nagynevű fiát, Mátyást ültette a királyi trónra, emlékét azonban szobor még máig sem hirdeti a hazában. Most, végre ez sem fog többé hiányozni! — Hunyady halála után, a mohácsi vészt követő szomorú korszakban, midőn az ország három részre szakadt s midőn a török egymásután tűzte ki diadalmas zászlóit várainkra, valóságos legenda számba megy a sok magyar vitéznek csaknem a csodával határos hősi tette. A török ellen vivott harczokban a csekély számú magyar csapatok tisztán a hazaszeretetből merítették azt az erőt és lelkesedést, melylyel a törökök hasonlithatlanul nagyobb seregeit visszaverték vagy legalább feltartóztatták. E zivataros időben az önfeláldozó hazaszeretetnek egyik ragyogó példáját gr. Zrínyi Miklósban, a szigetvári hősben látjuk. Zrínyi tette örökké lelkesítő példája marad a magyar hősnek. O egész életét a törökök elleni harczokban tölté el s hősiességével becsülést, hírt, dicsőséget szerzett a magyar névnek. Zrínyi
