A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről

Ünnepi beszéd. Tartotta Simon Béla tanár az 1848-ik évi április hó 11-ének emlékére rendezett iskolai ünnepélyen

völő ékesszólásával ragadta magával a nemzet legjobbjait és avatta fel a szabadság és egyenlőség lelkes bajnokaivá, és hirdette, hogy szabad nemzet gazdaggá és műveltté lesz.

Ezen három férfiú zászlaja alá sorakozott lassanként az egész magyar nemzet, és míg az alkotmány régi elavult falait lerontják, az elválasztó korlátokat lerombolják, addig az egész nemzetet egybekötő intézmények mind jobban kidomborodnak, alakot öltenek.

Először a magyar nyelvet, a nemzet legdrágább kincsét, helyezik az azt megillető helyre.

Majd erős küzdelmet folytatnak, hogy a jobbágyról az úrbéri terheket levegyék, hogy a nemes és jobbágy a magyar állam felvirágoztatására szükséges terhek viselésében, az adózásban, birtoka arányában vegyen részt; hogy a nemzetnek is felelős kormány intézze a haza ügyeit; hogy mindenki gondolatait szabadon bocsáthassa szárnyra akár szóban, akár írásban; hogy a kettészakadt ország minden magyarnak egységes hazájává legyen.

De nem sorolom fel mindazon eszméket, melyeknek eléréséért folyt a küzdelem. Ez megindult 1823-ban a megyei közgyűléseken, folytatást nyert az 1825. évi országgyűlésen és fokozatos hévvel folyt az 1848-ban elért diadalig. A felmerülő akadályok nem riasztották vissza a küzdelemtől a halmosokat., minél nagyobb volt az akadály, annál nagyobb (‘rőt fejtettek ki annak leküzdésében.

A kormány és a nemzetnek azon tagjai, kik a régi viszonyokhoz makacsul ragaszkodtak, csak lépésről lépésre engedtek; de csakhamar nem volt senki, a ki az alkotmányos küzdelem teljes diadalában kételkedett volna, midőn a külföldi események a végkifejlődést siettették.

Bár a Pozsonyban összegyűlt rendek, Kossuth szaván indulva, kifejezést adtak a nemzet összes kívánalmainak, az ifjúság lassúnak találta a dolgok menetét és a maga részéről is kifejezést akart adni annak, hogy a szabad eszmékért lelkesedik és felizgatva a külföldi, különösen a bécsi, események által, 1848. márczius 15-én, Pesten összefoglalta 12 pontban azt, hogy mit kíván a magyar nemzet és a czenzura jóváhagyása nélkül e 12 pontot kinyomatta. Ezen mozgalom hasonló lelkesedést szült az egész országban, a mi mutatta, hogy a nemzet együtt érez a Pozsonyban egybegyült törvényes képviselőivel.

A külföldi és hazai mozgalmak, de leginkább az országgyűlés erélyes kérése eredményezték, hogy a király a nemzet összes kívánságait teljesítette, sőt hogy ő maga, öesese és unokaöcscse, Ferencz József, kíséretében megjelent Pozsonyban, hogy az országgyűlést személyesen be- rekeszsze és az összes eléje terjesztett törvényjavaslatokat szentesítve átadja az országgyűlésnek.