A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről
Ünnepi beszéd. Tartotta Simon Béla tanár az 1848-ik évi április hó 11-ének emlékére rendezett iskolai ünnepélyen
16 — „Mi lehet elragadóbb tekintet,“ — mondja Kölcsey — „mint midőn a. király és nemzet kölcsönös Irigyben lépnek fel s egyesített jogokkal hozzák a törvényt, mely szabad férfiakat kötelez?“ Ily elragadó látványnak volt tanúja a magyar nemzet 1848. április 1 Kén, midőn a király a szentesített törvényeket az ország nádorának szívhez szóló szavakkal átadta. A nádor fejezte ki az országgyűlés és a nemzet köszönetét a királynak és jól jellemezte ezen törvények fontosságát, midőn igy szólt: „Felséged a jelen törvények által honunk njjáalkotója lett!“ Mert e törvények felölelték mindazt, mit a magyar nemzet szükségesnek tartott arra, hogy fönállását újabb századokra biztosítsa. „Április 11-én, 1848-ban tiint fel a nap, mely hosszú, nemes küzdelmek, buzgó és állhatatos törekvések e nagyszerű eredményeire feltette a koronát. — Uj korszakát lélekemelő remények közt kezdheti meg a magyar nemzet“. így jellemzi ezen eseményt Horváth Mihály. De úgy látszik a. magyar nép még nem bünhődte meg eléggé a multat és jövendőt, mert csakhamar vészes felhők tornyosultak hazánk egére és a bekövetkezett zivatar ledöntötte a lélekemelő reményeket. Hogy azonban az 1848. évi április 11-én szentesitett törvények mennyire magukban foglalták mindazt, mit a magyar nemzet fenmaradására szükségesnek tartott, mutatja azon szívós ragaszkodás, a melylvel az elnyomatás szomorú napjaiban csüngött azokon és hogy a legesüggesztőbb körülmények között sem engedett azokból lealkudni. Szükséges és jó voltukat mutatja az is, hogy sokféle hiú kísérlet, után, a melyekkel megpróbálták Magyarország és az Osztrák birodalom ügyeit az 1848. törvények nélkül kormányozni, kénytelenek voltak az ezen törvények által nyújtott szilárd alapra visszatérni. Miután a király és a nemzet megtalálták az utat egymás szivéhez, az 1848. törvények képezték azon biztos alapot, a melyen a magyar államot teljesen kiépíteni lehetett és a melyen mostani összes intézményeink nyugszanak, s a mely alapon nyugodva Magyarország Ausztriának is biztos támasza. Az 1848. évi április hó 11-ét megelőző, 25 évig tartó korszak, és az ezen időben szereplő kiváló férfiak követendő példákként állhatnak mindig szemeink előtt. Azon lángoló hazaszeretet, nemes áldozatkészség, kitartó munkálkodás, mely a dicső férfiakat díszítette, minden hazáját szerető magyar ember keblében visszhangra fog találni, azt hasonló erényekre fogja buzditani. Az alkotmány, jog és törvény azon benső tisztelete, mely őket ezen küzdelemben vezérelte, hazánk alkotmányának, a jognak és a fennálló törvényeknek becsben tartására, azokhoz való ragaszkodásra fog bennünket folyton serkenteni.
