A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről

Ünnepi beszéd. Tartotta Simon Béla tanár az 1848-ik évi április hó 11-ének emlékére rendezett iskolai ünnepélyen

- 14 a melyet 1848. április 11-én adott át szentesítve V. Ferdinand király örvendező magyar nemzetének.

Ha végig tekintünk nemzetünknek válságokban gazdag történelmén, csak egy korszakot találunk, mely az 1823-tól 1848-ig terjedő korszakhoz hasonló fontosságú volt, olyat, a melyben a nemzetre nézve életkérdés volt szakítani a múlttal és befogadni az uj eszméket, a melyek megmaradását biztosítják: ezen korát a magyar nemzet a XI. század elején élte, a mikor befogadta a kereszténységet.

És a mint a magyar nemzet akkor befogadta az uj vallást, és ezáltal érzésben és gondolkodásban a nyugat-európai népekkel egyesült és magának azok sorában helyet biztosított : ép úgy befogadta most a kereszténységben gyökerező magasztos eszméket, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit, s ezek 25 évig tartó dicső küzdelem után testet öltöttek az 1848. törvényekben.

Az 1848. évi április 11-edike azon nevezetes nap, azon határvonal, mely elválasztja egymástól a régi, rendi Magyarországot az uj, egységes magyar államtól.

Ezen nap előtt látjuk egyrészt a négy rendből álló uralkodó nemzetet, a főpapságot, főnemességet, nemességet és a szabad kir. városok polgárságát, nagy és sok kiváltsággal és jogokkal, kevés kötelességgel; az alkotmányt, mely nem tudta meggátolni, hogy hazánk legfontosabb ügyeit, a pénz- és had-ügyet, ne a Bécsben székelő idegen kormány intézze el, nem tudta megakadályozni, hogy közgazdasági dolgokban idegen érdekeknek ne legyen kiszolgáltatva Magyarország; látunk nemzetet, a mely nemzeti nyelvét a közügyekben nem használja, mindenképen elhanyagolja; látunk másrészt ezen uralkodó rendek mellett 10 millió embert, ki vagyonát és vérét áldozza a hazáért, ki csak kötelességet, terhes munkát ismer, de sem jogot, sem szabadságot nem élvez, kinek parancsol mindenki, de kit nem hallgat meg senki, kinek szava nem hatol el sehova; ez a 10 millió ember a nép, a jobbágyság: ezen a napon innen találjuk a mai egységes magyar nemzetet.

A kiváltságos nemesség soraiból emelkedtek ki sorban azon láng- lelkű férfiak, kik az akkori állapotot szégyenletesnek, a hazára veszedelmesnek Ítélték, kik a társadalmi osztályok közötti választó falakat le akarták dönteni s a rendekre szakadozott nép helyett, jogokra és kötelességekre, érzésre és nyelvre egységes magyar nemzetet akartak.

Széchenyi István egyesítette a nemzeti erőket, társulás utján gazdaggá és műveltté akarta tenni nemzetét, hogy nagy és szabad legyen. Majd melléje sorakazott Deák Ferenez, ki bölcseségével, higgadtságával és nagy tudásával a jog és törvény alapján vezette nemzetét az alkotmányos szabadság kifejlődésének utján. Időbeli sorban a harmadik Kossuth Lajos, ki elbü-