A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről
Ünnepi beszéd. Tartotta Gallovich J. tanár 1897. márcz. 15-én rendezett emlékünnepélyen
o A nemzet két osztályra volt osztva. A kiváltságos osztály élvezte a jogokat, a jognélküli osztály viselte a terheket. A jobbágyság birtokot sem szerezhetett, a parasztnép földhöz kötött rabszolga volt, a földdel együtt adható és vehető; a tulajdonjog meg volt kötve s a nemzet nagyrésze vagyontalanságra volt kárhoztatva. De nemcsak nálunk voltak ilyenek az állapotok. A legújabb korig Európa összes népei a középkori intézmények terhei alatt nyögtek. A társadalom egész Európában két egyenlőtlen osztályból állott: a nagyszámú, semmi joggal nem rendelkező szegény népből s az összes jogokat élvező s minden tehertől ment kiváltságos nemesi osztályból. Ez embertelen állapot nemcsak az alsóbb néposztályt keserítette el, hanem minden felvilágosodott humanus érzésű férfiú helytelenítette azokat. A franczia írók és bölcsészek által hirdetett magasztos eszmék: a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi, melyek már évtizedek óta hódítottak az európai népek körében, végre átalakították a nemzetek gondolkozásmódját, s az emberi méltóságának s jogainak tudatára ébredt nép lerombolta a középkori feudalismus hagyományait, kikiiz- dötte az egyenjogúságot. A szabadság, egyenlőség eszméinek behozatalában az államok közt Anglia és Franeziaország járt elől. Amott lassú reformokkal, emitt azonban csak egy nagy, megrázó forradalom árán lehetett azokat életbe léptetni, de e forradalom, mely az előbbi társadalmi állapotokat teljesen felforgatta s a művelődésnek uj irányt jelölt ki, egyúttal Európa csaknem összes nemzeteit felrázta aléltságukból. Az uj eszmék, a nagy franczia forradalom eszméi eljutottak hozzánk is, de nálunk még csak igen szűk körben találtak fogékonyságra s a kiket megragadtak is, mielőtt azokat megvalósíthatták volna, meghaltak ez eszmékért. S a nemzet ismét évtizedeken át küzdött az alkotmányos sérelmek miatt, ismét évtizedeken át tűrte az embertelen állapotokat. Elmaradt mindenben, művelődésben, mezőgazdaság, ipar s kereskedelemben egyaránt. Az ország ezen hátramaradottsága, az önállóságunkat és nemzeti létünket mindinkább fenyegető veszélyek, nemkülönben az a nagy míveltség, melyet a Nyugat népei elértek, az a rendkívüli haladás, melyet minden irányban tettek, végre nemzetünket sem hagyhatták érintetlenül. Felvilágosodott férfiaink kezdték belátni, hogy nagy, gyökeres reformokra van szükség: kivívni a 18. század eszméit, a jogegyenlőséget. Ez azonban csaknem mindenki által kivihetetlennek tartatott; az akadályok miatt a legbátrabb is elveszte bizalmát. Csak egy férfiú nem vesztette el: Széchenyi István. Ő az ország siilyedése és elmaradásának okait tisztán látva, azon erős eltökéléssel fogott a munkához, hogy Magyarország modern állammá alakítását megkezdi. Hazánk állami és nemzeti nagysága, jövője, boldogsága lebegett előtte s e czél elérésére szükséges-
