A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről
Ünnepi beszéd. Tartotta Gallovich J. tanár 1897. márcz. 15-én rendezett emlékünnepélyen
— 6 — nek tartotta: alkotmányunk javítását, a középkori jogmaradványok teljes megszüntetését, nemzetiségünk érvényesítését, s közgazdaságunk teljes reformját. Széchenyi e reformok érdekében, minthogy jól tudta azt, hogy egymaga meg nem valósíthatja, az izgatás terére lépett, s itt főeszköze az irodalom volt. Megírta „Hitel“ czímii munkáját, s a mint ebben a nemzet jövője iránti rendületlen hitének kifejezést adott, buzdításaival, izgatásaival ő lett a nemzet vezére. S mint egy varázsütésre, csakhamar talpon állott az egész nemzet. A csüggedésből föleszmélt, a szívekbe bizalom szállott. A nemzet, mely hosszú időn át csak a múlt dicsőségéből táplálkozott, kezdett hinni a jövőben is. Mindenütt magyarság és haladás lett a jelszó. Magyarország átalakulása, modern álammá fejlődése megkezdődött. „S lön új idő .... a régi visszaesőkként, Reményben gazdag, tettben szapora, A „kisded makk“ merész sudárba szökkent; Ifjú ! ez a kor Széchenyi kora !“ Széchenyi fellépése után még 23 évig küzdött a nemzet; küzdött pedig most már nem a régi alkotmányért, hanem a reformokért, az alkotmánynak a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemében való átalakításáért. Az egész nemzetet magával ragadó reformmozgalom vezetése utóbb Széchenyiről Kossuthra szállott át, a ki az izgatás teréről már a cselekvés terére lépett, a megvalósítás munkájához fogott. A kivitelre, megvalósításra végre elérkezett a kedvező alkalom is. A napóleoni háborúk után létrejött „szent szövetség“, melynek állítólagos feladata a népek jóléte és boldogsága fölötti őrködés, tényleg bebizonyodott czélja azonban Európa összes államaiban fentartandó korlátlan fejedelmi önkény volt, újra ellenállásra sarkalta a népeket s arra kényszerítette őket, hogy lerázzák magukról a századokon át viselt rabság bilincseit. 1848 február havában kitört a franczia forradalom, mely egész Európát izgatottságba iiozta. Ezt követte márczius 13-án a bécsi fölkelés. Ily viszonyok közt köszöntött be hozzánk márczius 15-ike, mely nappal egy új korszak kezdődik hazánk történetében. E nap nálunk a szabadság hajnalát jelenti, mert ha a dicsőség napjait a szenvedések hosszú éjszakája követte is, a magyar nemzet e napon juttatta megvalósuláshoz mindazt, a miért hazánk dicső, felvilágosult fiai évtizedeken át küzdöttek. A nemzet e napon vívta ki a szabadsajtot s ezzel szabadította föl fiait sok százados anyagi és szellemi rabságukból. A bilincsek, melyek a művelődésben s anyagi fejlődésben századokon át akadályozták, lehullottak. A magyar nemzetben magasan lobogó szabadságérzet diadalt aratott. S e diadal mennyivel szebb, mennyivel eszményibb volt, mennyire különbözött más nemzetek diadalától! Nálunk a nemesség önként mondott le százados kiváltságairól, hogy magához emelje a jobbágyság lánczait viselő nép miihóit. A nemesség