A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről
Ünnepi beszéd. Tartotta Gallovich J. tanár 1897. márcz. 15-én rendezett emlékünnepélyen
ÜNNEPI BESZÉD. TARTOTTA GALLOVICH JÁNOS, FŐREÁLISK. TANÁR, A MÁRCZIÜS HÓ 15-ÉN RENDEZETT EMLÉKÜNNEPÉLYEN. Kedves Ifjúság! Az oly események évfordulóit, melyek akár kulturális, akár politikai tekintetben korszakalkotókká lettek, épen úgy, mint nagy férfiúik emlékét, kezdettől megünnepelték a népek. A mely nép az ősök emlékét, a múltak dicsőségét megbecsüli, élni fog. Élni fog a magyar is, mert a magyar nemzetnek egyik legnemesebb vonása az a kegyeletes érzés, melylyel nagy férfiai s múltjának emlékei iránt mindenkor viseltetett. A hazáért mindent áldozni, a nemzet nagyjainak dicsőségét fennen hirdetni, emlékeiket felújítani, tetteiket példa gyanánt megörökíteni szent kötelességének ismeri a magyar. A hazaszeretet és a kegyelet e szent érzése hozott össze a mai napon minket is, hogy az 1848. évi márcziusi eseményeket megünnepeljük s megemlékezzünk hazánk azon lelkes fiairól, a kiknek buzgalma szülte a szellemi ébredésnek azon korszakát, mely az 1848. évi nagy vívmányokban nyert befejezést. Az 1848. év, kedves Ifjúság, a magyar nemzet újabbkori történetének legkimagaslóbb éve. Nálunk ez az évszám annyit jelent, mint a világ- történelemben az 1789. év, sőt még ennél is többet, mert nálunk az 1848. év nagy eseményei nemcsak a középkori hűbérrendszeren alapult intézményeket döntötték halomra, hanem az alkotmányos monarchia szabadság- jogaival együtt nemzeti önállóságunkat is akkor foglaltuk törvénybe. Azért az 1848. év az új Magyarország születési évének tekinthető. Sokat tűrt, küzdött és szenvedett a magyar, számos veszedelem környezte a nemzetet, inig idáig eljutott. Hazánk hosszú időn át nem a l*
