A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Dr. Kálmán Miksa: Az idegen nyelvek tanításának reformja

pl. katonák közül valamelyiket sokkal nehezebben ismerhetjük meg, ha csak látásból ismerjük, mint midőn hangját ismerjük. Nemcsak erősebbek e benyomások, hanem többet is képes a fül “közvetíteni. Ezért szerez nagyobb szókincset és gyorsabban az; a ki hallás utján, mint a ki könyvből tanulja az idegen nyelvet. Különösen erősek azonban a benyomások — a mint az ^ dr. Urbantschisch (Quiehl u. o. 35. 1.) physiologiai vizsgálatai megmutatták — ha két érzékszerv közvetíti őket, a mint az az analytikus-direkt módszernél tényleg megtörténik, mert ez a fület és a szemet használja fel erre.

Hogy a tanuló minél előbb képes legyen hallott idegen hangokat megérteni, azért a tárgyalandó olvasmányt előbb hallatni és csak megértése után kell láttatni.

A tanmenet e szerint a következő lehet : A tanár mindenekelőtt felolvassa többször az olvasmányt — ezalatt a tanulók könyvei be vannak téve — s a kiejtés gyakorlása czéljából ismételted.

Quiehl dalon kezdte, a minek az a nagy előnye, hogy könnyen vésődik az emlékezetbe és szívesen tanulják a gyermekek. Csakhogy a franczia irodalomban számunkra nincs olyan, a minőt Quiehl használt, u. i. egy ismert dallamu német dalnak franczia fordítását. A dallam betanulásával nem kellett bajlódnia, a mi a professoroknak általánosan ismert zenei tudatlanságánál nagy előny. Dörr (Quiehl u. o. 4. 1.) ellenben a számokon való kezdést ajánlja ; Bechtel és mások apró mesét vagy hasonlófélét.

Mikor az elvégzendő pensumban foglalt hangok helyes kiejtése biztosítva van, következik annak megértése — még mindig betett könyvek mellett. Kezdő fokon a tanár fordítja le ; később azonban lehetőleg a tanulók maguk találják meg az értelmét. Csak ezután olvassák el és fordítsák le újra könyvből a tanulók az immár ismert szöveget, hogy a hallott- hangok írásmódjával is megismerkedjenek.

Az analytikus-direkt módszer elvei tulajdonképen kizárják a fordítást, mint a mely két nyelvnek összekeverése folytán a fakadozó nyelvérzéket rontja s a beszélő képesség megszerzését késlelteti. Svoboda (Zeitschrift für das Realschul wesen XII. évf. 714. 1.) ajánlja is a már ismert szavakkal való körülírást a fordítás helyébe, mely utóbbit csak rendkívüli esetekben, uj vagy nehéz kifejezések előfordultakor alkalmaztatna. Nekem azonban úgy tetszik, hogy ily módon felületesség kapna lábra, mert a tanár meg nem győződhetik, hogy a tanulók a szöveget tényleg minden részletében megértették-e, a mi. fordítás esetében igenis lehetséges. Azért legyünk e tekintetben kevésbbé következetesek, de inkább alaposak.

Kérdés, legyen-e a fordítás szabatos, vagy érjük-e be az író gondolatainak hű reprodukálásával, de egyúttal lemondunk arról, hogy ez mindig az idegennek teljesen megfelelő kifejezések igénybevételével történjék.

Tény, hogy a szabatos fordítás fejleszti az anyanyelvi nyelv- és stil- érzeket; következetes alkalmazása mellett azonban a tanuló az idegen nyelv