A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Dr. Kálmán Miksa: Az idegen nyelvek tanításának reformja

25

ezeknél nem lehetséges; ép azért az iskolában való tanításuknál tisztán a direkt módszer nem alkalmazható és nem is alkalmazzák.

Ellenben alkalmazzák a constructiv módszert, még pedig — kevés kivétellel — Magyarország összes iskoláiban, de megjegyzésre méltó, hogy nem oly régóta, mint az ember mostani absolut uralmát látva, hinné. Csak e század első évtizedétől fogva honosodott meg, mióta azon elv kapott lábra, hogy az iskolában a nyelvet nem önmagáért tanítják, hanem a formális képzés kedvéért, a mely ezélra állítólag a nyelvtanulás a legalkalmasabb (Theisz Gy.: Az idegen nyelv módszeréről [M. Paed. 1. évf. 277. 1.]). Pedig Herbait is mondja: „Mögen die Philologen ihre alte bekannte Ausrede von der formal bildenden Kraft des Sprachstudiums in die neuesten Phrasen kleiden; das sind leere Worte, wodurch niemand überzeugt werden wird, der die weit grösseren bildenden Kräfte anderer Beschäftigungen kennt“ (Bierbaum : Die analytisch-direkte Methode 54. lap).

Balfelfogáson alapul a constructiv módszer uralma, balfelfogás folytán terjedt el annyira az iskolában, pedig nagyon sok hibája, hiánya, hátránya van :

1. Útját állja a jó kiejtés elsajátításának s a nyelvérzék kellő fejlődésének. Egyedüli eszköze lévén ugyanis e módszernek a fordítás, egyszerre és minden alkalommal két nyelven operáltat a tanulóval; már pedig tapasztalásból tudjuk, hogyha pl. társalgás közben kénytelenek vagyunk két nyelven össze-vissza beszélni, akkor az egyik nyelv kiejtése uralkodik, a másik ehhez igazodik. Ennek oka abban van, hogy minden nyelv más- és másképen működteti a beszélő szerveket, a beszélő szervek meg nehezen tűrnek ilyen változtatást és csak hosszú gyakorlat után szokják meg. De mikor már meg is szerezték az átalakuló képességet, még mindig megmarad az a sajátságuk, hogy egyik alakból csak nehézkesen és lassan mennek át a másikba és minthogy erre a fordításnál, a hol két nyelv sűrűén váltakozik, kellő idő nincs, azért mindkét nyelv kiejtése kifogástalan nem lehet.

A nyelvérzékre vonatkozólag meg azt tapasztalhatni, hogy ha két nyelven egyszerre beszélünk, könnyen romlik mind a kettő iránt való nyelvérzékünk ; különösen az, mely bennünk kevésbbé van kifejlődve, tehát az idegen nyelvi. Ép ezért fordítás által tanulva valamely nyelvet, az ezt jellemző nyelvérzék csak nagy nehezen fejlődik.

Nyelvek tanulásának legfőbb néhézsége ugyanis abban áll, hogy mindegyik nyelv képes kifejezései és mondattana más és más gondolkodási proces- suson alapulnak, a mely gyakran nagyon is elüt a a logikaitól. Így pl. értelmileg egyre megy, akár azt mondom, hogy a szép házak, akár hogy a házak szépek. És tényleg a latin, a franczia nyelvben a melléknév alakja egyforma, legyen az jelző vagy kiegészítő: Les grandes maisons és les maisons sont grandes. Ellenben a magyarban mint kiegészítő kap ragot, de mint jelző nem ; viszont a németben megfordítva történik : Die grossen Häuser és die Häuser