A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

22

de Prés Pézenas mellett, Gonti hg. jószágán) és a rendi gyűlések székhelyein, vásárok- és egyéb sokadalmakon megjelenvén, alkalma nyílt. Francziaország legkülönbözőbb vidékeinek sajátságait, népéletét egész a tájszólásokig behatón tanulmányozni s bámulatos felfogásával maradandón emlékébe vésni. A herczegektől a köznemesség-, papság- és hivatalnokrenden át a polgári osztályig és le a köznépig minden társadalmi réteg feltárta előtte gondolkodását és érzését, beszédmódját, hibáit és mulattató ferdeségeit, s a páratlan megfigyelő-tehetségű költő játszva és észrevétlenül leste el mindenikük legjellemzőbb vonásait. Jól mondja tehát Moliére egyik legérdemesb életrajzírója (Lotheissen), hogy ha Páris volt is az egyetlen tér, a melyen a legnagyobb fran- czia iró legtökéletesb műveit megalkothatá, mielőtt e magaslatra jutott, előbb a világot látott Odysseushoz hasonlón be kelle járnia hona egész területét, hogy »sok város népét s erkölcsét kitanulva«, anyagot gyűjtsön soha el nem évülő typusaihoz.

S itt, a költő e tanulóéveinek említésénél, jó alkalmunk nyílik őt kissé figyelemmel kisérnünk adatszerző munkájában. Pézenasban, vidéki kóborlásainak egyik ismételten és huzamosb időre felkeresett helyén, még ma is vallásos kegyelettel mutogatják a karosszéket, a melyen a helyi borbélynál ülve, a bolt látogatóinak tarka változatosságú alakjait órákon át szemlélni, beszédjüket kihallgatni szokta. Donneau de Visé. a nagy vigjátékiró törpe ellenfeleinek s utóbb hízelgő csatlósainak egyike, hasonlót mondat a már Párisban élő Élomire a. m. Mo- liére-ről, ki egy Saint-Denis-utczai kereskedő boltjában egész önfeledten merül el a csipkét vásárló előkelők szemléletébe. Feszült figyelemmel hallgatja szavaikat s éles szemeivel egészen lelkök mélyéig látszik pillantani, hogy kiolvassa onnan még azt is, a mit eltitkolnak. A boltos szinte látni vélte, a mint furcsa látogatója köpenye szárnya alatt lopva jegyzeteket vetett papírra; avagy tán a beszélők arczfintorításait kapta le sebtiben, — mint a de Visé »Zélinde«-jéből*) idézett jelenet egy másik személye mondja. Bizonyára azért, hogy annál természetesebben adhassa az illető személyt a színpadon. Ha nem is írt vagy rajzolt ott helyben semmit sem, vág közbe megint egy másik, annyi szent, hogy azért e veszedelmes ember minden szavukat és mozdulatukat mélyen emlékezetébe véste. Lám! Már a XVII. század higve- lejű ficzkói is »veszedelmesnek« kiálltották ki a lelkiismeretes megfigyelőt, a kinek elöttök egyik legnagyobb bűne az, hogy nem a képzelet hazug színeivel, hanem az élő természet után és a meggyőző

túl júliusig Lyon, innen 1656 febr. vígéig Avignon és Pézenas ; 1656 febr. és május. Narbonne, ez év végétől 1657 áprilisig Béziers ; 1658 jan. és febr. Lyon, febr. végétől ápr. 21-ig Grenoble, májustól szeptemberig Rouen, közben ismét Lyon? 16u8 okt. 24 Páris (Corneille: Nicoméde és Moliere: Le Docteur amoureux.)

*) Ered kiad. 1664 Újra kiadta legutóbb Fritsche a Mol. Mus. III. füzetében.