A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

— 20 —

Annyit azonban biztosan állíthatunk, hogy a míg testi-lelki egészsége engedé, addig a Contemplateur nagy barája s éltető eleme volt a víg társaságnak. Még Párisban is ellátogatott időnkint örökké jókedvű czimborájával, Ghapelle-el, a »lothringeni kereszt«-hez czímzett vendéglőbe. a hol Lignon gróf-, Broussin abbé-, des Barreaux- s annyi mással együtt olyan jól eliddogáltak, hogy csak másnap hajnalban térve haza, hangos danájukkal verték fel a még alvó várost. S Moliére hangja nem volt az utolsó a karban. Szinte hallani véljük az olykor még életkedve fellobanását érző Írót, a mint rágyújt kedvencz dalára: Hogyha Párist nékem adná Király ő felsége,

S azt kívánná, adjam érte Babámat cserébe ;

Jó Henrik királynak Ez lenne válaszom:

Tartsa meg csak Párist,

Babámat nem adom;

Tyuhaj! Az egész Világért sem adom !*)

Jó barátainak kis körén s királyának — legalább külső kedvezésekben s egy alkalommal hathatós támogatás alakjában is nyilvánult kegyén kívül, némi elégtételt nyújthatott az egyébként eléggé megkínzott költőnek utóbbi éveiben igazán fényes anyagi helyzete. Színháza, legalább a vígjáték terén, elsőrangúvá emelkedett a fővárosban, s minthogy műsorának ép az ő munkái voltak legvonzóbb darabjai, nem csoda, ha élte utolsó 13 éve alatt irói és színészi jutaléka czimén összesen 160.021 livres és 29 sous jövedelme volt.**) a mi a pénz mai értékére és a mi pénzünkre átszámítva, majdnem 400,000 írtnak felel meg. A költő halála után eszközölt hivatalos leltározás ugyan ezzel szemben csak 40,000 livres értékű hagyatékot mutat ki. a mibe M.-nek 25,000 livresnyi apai öröksége is be van számítva. De ne feledjük, hogy a takarékosság a lángelmék legritkább és legutolsó erénye. Kissé könnyelmű háztartásra mutat az is, hogy 3000 livresre megy a halálakor kifizetetlenül talált apró-cseprő számlák részben elég régi tételeinek összege. Keresetének legnagyobb részét különben lakásának pompás berendezése s nagyúri életmódja emésztette fel. a melyhez már vándoréveiben is meg volt a hajlama. Lyonban hozzácsatlakozott és föntebb már említett vendége, Dassoucy szerint, 7 — 8 tál ételen és a legfinomabb borokon alul nem adták Moliére-ek akkoriban az ebédet, mikor náluk tartózkodott. így és még dúsabban volt terítve az epikureus

*) Misanthrope, A. I. (Saját ford.) V. ö. Petőfi hasonló alapgondolatú dalával.

**) Fournier, Le Roman de Moliére, p. 121.