A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője
Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban
— 13 oldalán bőrszíjra függesztett hosszú kard lógg; vállán puska, s e fegyver nyilván a társulat élelemkeresőjeként szerepel útközben. Erre vall a fiatal ember nyakáról lecsüngő csóka- és varjú-füzér, a melyben, az igaz, egy aligha pénzen vett tyúk, sőt egy kövér lúd is akad. A fiatal vadász társa már hajlott-korú s majd megszakad a hátán czipelt nagy bőgő alatt. Messziről jókora teknősbékának nézhetné az ember az öreget. A társaságot ezúttal nem egészen önkéntes művészi kiránduláson, hanem inkább kényszerült futamodásban látjuk. Toursban játszottak legutóbb, a honnan egy kis baleset, portásuk hevessége, a melynek egy ottani lakos verekedés közben áldozatul esett, szökésre késztette őket. Az úton több kisebb csapatra oszoltak, hogy annál nehezebb legyen nyomukra akadni. Ezért vonulnak be egyelőre ily csekély számban Le-Mans-ba, a hol megjelenésük egyébiránt így is elég feltűnést kelt. Néhány művészetpártoló mindjárt vendégszereplésre szólítja fel a vert had előfutárait. La Rancune, az előbb bemutatott férfiak idősbike, e kitanult gazkópé, a ki szükség esetén nem válogatós az eszközökben s vakmerőn szembeszáll bárminő veszélylyel, — a sértett önérzet hangján oszlatja el a jó mans-i polgárok abbeli aggodalmát, hogy így hármacskán még sem lesznek talán elég ügyesek valamirevaló szin- elöadás rendezésére. Nem-e? Mikor ő egymaga is játszott már egy egész tragédiát, a melyben felváltva a király, a királynő és egy külföldi követ szerepét szavalta. És pedig akként, hogy a királyét ércz- csengésű pathosszal, a királynéét fejhangon sipítva, a követét pedig az orrán keresztül dünnyögve adta elő ; mint király, trónon ülve, koronás fővel s a lehető legméltóságosabb magatartással beszélt; mikor meg a követ nevében kelle szólnia, hirtelen a mellette lévő székre tette le koronáját s ehhez intézte szavait. La Rancune e határozott fellépése nem marad hatástalan s kedvező véleményt látszik kelteni kiváló tehetségéről a hallgatóságban. Nem is késik ajánlatot tenni a bámészkodóknak, hogy a fuvarbér kifizetése, a társulat élelmezése, továbbá az előadáshoz szükséges pár jó ruha kölcsönzése fejében, még azon este kész nekik nagyszerű előadást tartani Le Mansban. Nyomban meg is kötik az alkut, de ruhát szerezzenek ők magok, úgy ahogy tudnak. A korcsma legnagyobb szobáját hevenyében színházzá alakítják, egy piszkos függönynyel elválasztván a szoba kisebb részét, a színpadot, a nézőtérül fenntartott nagyobbtól. Közönségben nincs hiány. A hirdetés Tristan »Mariamne« czímü szomorújátékát ígéri. A darabban szereplő személyek nagyobb száma korántsem aggasztja művészeinket. Főgondjuk egy pár mutatós öltözet kerítésére irányul. Ez is akad. A korcsma szomszédságában lapdajátszó hely van, a melyben éppen néhány városi úrfi mulat. A játszók legnagyobb része levetette felöltőjét. La Rancune nem mulasztja el a jó alkalom kiaknázását. A mint a függöny
