A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
37 és müismeretekkel gazdagodva, művészek után nézhetett, a kik lehetőleg kizáróan a román ízlésű művészet emlőin nőttek nagygyá. Építőmesternek Schmidt Frigyes bécsi építési tanácsost sikerült megnyernie, ki elkészítvén a terveket, költségvetést is dolgozott ki. 1882. Péter és Pál napján volt a régi dómban az utolsó istentisztelet. Másnap megkezdődött a bontás, mely igen nagy értékű szobormaradványokat és kődíszítményeket, sőt falfestmény maradványokat is hozott napfényre. Különösen nagy érdekű lelet a diadalív alatt föltalált laikus oltár, melynek oszlopalapjain és igen díszes kőfaragványain a hajdani festés, de fájdalom az egykori égések nyomai is még igen világosan kivehetők. Az itt és a hajdani lejáratokban talált maradványok nem csak uj meg uj motívumokat nyújtottak a restaurátornak, hanem műtörténelmi ismereteinket is gyarapítják, s egy felállitni szándékolt egyházmegyei múzeumnak igen nagybecsű alapját tehetik. A munka azóta télen-nyáron lázas sietséggel halad. 1883. ápril 26-án tették le az alapkövet és pedig ősrégi szokás szerint a keleti, vagyis az oltárfalnál. Az éj szaki és déli főfal kivételével az egész épületet a kápolnákkal együtt alapjaiból újon kellett építeni, mert még a mi megmaradt is: a déli főfal az egykori boltozattól kinyomva, ma is igen szembetűnően eltér a függélyestől. 1884. nov. 17-én már a vastetőzet rakását is megkezdték s 1885. ápril 20-án elkészült a pompás nyugati homlokzat. Ezen év nyarán a föhajó festését is meglehetett kezdeni, mely ma már szintén csaknem egészen készen áll. 1885. szeptemberében kibontakozott az állványerdőből a déli homlokzat is és felállittattak Kiss György apostol-szobrai. A múlt és ebben az évben elkészült a négy torony, s jelenleg az éjszaki kápolna falait rakják. Az előirányzott költség már túlhaladva, de a művészetkedvelő püspök ezzel mit sem gondol. A művészek kezét semmiben meg nem köti; habár a közös tanácskozmányokat nagy buzgalommal személyesen vezeti, a legkisebb rész megbeszélésében is részt vesz; helyben hagyása nélkül pedig semmi sem történik. Az ő ügybuzgalmán kívül legtöbbet köszön székesegyházunk építőmesterének, Schmidt Frigyesnek. Schmidt, európai nevű épitő, 1825. október 22-én született Fricken- hofenben Würtenbergben, honnan a polytechnikumra Stuttgartba ment, 1841 —2-ben az eszlingeni Máriatemplom felmérésével foglalkozott, és egyszersmind kőfaragást tanult, 1843-tól pedig mint kőfaragó legény Kölnben dolgozott. Öt évvel később mester lett, s mint ilyen működött nyolcz éven át. 1856-ban azonban építőmesteri államvizsgálatott tett Berlinben, és nemsokára a bécsi Fogadalmi-templom tervezetére hirdetett pályázaton elnyerte a harmadik, a berlini tanácsház építési tervével
