A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről

A pécsi restaurált székesegyház külseje

jával a görbe pásztorbotra támaszkodik, jobbjával pedig védenczét ajánlja.

Mögöttük II. András király sarja, Szt. Erzsébet asszony tűnik szemünkbe; A szent életű tliüringiai fejedelemnőnek szive már gyermek korában vágyott a szegényeken segiteni, s még mint kis lány, étel maradékot vitt egykor tél viz idején, titokban a várkapu előtt üldögélő szegényeknek. Atyja megszólítására, hogy hova siet, és mit visz, szemérmes zavarában azt feleié, hogy rózsát. Atyja elcsodálkozva tekinte ölébe, kérdvén, hogy vihet ilyenkor rózsát ? S ime! Az ételmaradék viruló rózsákká változott. Ezért hord itt is kebelén rózsaszálakat. Szép idomai a dús királyi öltözet alól is festőién emelkednek ki. Hosszú köntösét kövekkel kirakott szűk derék szorítja testéhez, válláról pedig szintén drágaköves csattal összefoglalt fejedelmi palást hull alá. Fejét göndör fürtü dús haj, hatágú liliomos korona, és az ez alól hátra lebegő fátyol fedi. A művész egész termete-, tartása- és ragyogó szépségű arczára rá lehelte a szent nő királyi származását is és a mély áhítatot, melylyel a nagy patróna zsámolyánál hódol.

Átellenben térdel Erdély védő szentje László, a szekerczés vitéz, kinek emlékét a cserhalmi ütközet, a szentlászlóhegyi kőpénzek, a tordai hasadék és számtalan más hősi tett és legenda tartja fenn. Daliás alakját, mely a hagyomány szerint egy fejjel volt nagyobb mint vitézeié, sodronying és pikkelyes vaspánczél fedi, és széles kardjának vasláncz- kötője szorítja át. Fején a szent korona, mely alúl dús fürtjei vállára omlanak. Vánkoson térdelve, két keze zsámolyra támasztott szekerczén nyugszik, arcza pedig áhítattal tekint a szűz anyára. E festői, élet-, erő- és kellemtől duzzadó szép alak mögött térdel szűz Szt. Margit apácza, IV. Béla királyunk leánya, kinek számára ö a margitszigeti nagyszerű kolostort és leánynevelő intézetet alapitá. A szent életű királyi sarj húsz éves korában, hetven előkelő magyar nővel, köztük

V. István király leánya, és atyjának három unokájával együtt vonult ide. Szt. Margitot, a szegények és betegek határtalanul odaadó gyámo- lát és ápolóját, már életében a szentség fénye vette körül, halála után pedig számos legenda fűződött életéhez, sőt kering még ma is az ó-budai nép ajkán. Alakjának szép idomai az apácza öltöny dús redői alól is festőién domborodnak ki. Szűzies szép arcza áhítattal tekint a trónoló Istenanya felé, miközben jobbját ihletten emeli mellére; leeresztett balja imakönyvet tart.

Legszélül, kezeit összekulcsolva, mély áhítatba merülten imádkozik Szt. deliért püspök, kinek martyrhalálát a róla nevezett budai szikla örökemléküvé tette. Az ő alakja fejezi be és teszi teljessé a szép csoportot.

4