A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
12 A görög köztársaságot kormányzó archon basileüs,kinek kezében a cultus, örökösödés és igazságszolgáltatás ügye volt letéve, ezekben a csarnokokban tartotta üléseit. Innen a csarnokok görög neve. A tulajdon- képeni basilika-stilus azonban Rómában fejlett ki. Az első ilyen épületet Cato épitette Kr. p. 185-ben. Ennek egyik keskeny oldala a fórumra nézett, a másikon pedig az exedra, vagy félkör ives záró fal, a fülke, vagy apsis állott, mely a bírói széket foglalta magában. Közepén egész hosszában egymásra helyezett oszlopsor egy négyszögü teret zárt be. Az alsó sor alkotta a körülfutó mellékhajót, a felső a karzatot. Csakhogy a körülzárt középtér, mely a keresztény basilika főhajójának felelt meg, magasságban nem emelkedett a mellékhajókon felül, mint a keresztény basilikában. Az ilyen alaprajzú vásárcsarnokokban pedig a köztér be sem volt fedve. Az őskeresztények istentiszteleteiket jó sokáig minden esetre magánházakban tartották, mint tudjuk az apostolok a jeruzsalemi templom előcsarnokában jöttek össze. Fái apostol a kisázsiai városok zsinagógáiban, Ephesusban egyszer egy philosophus tantermében is prédikált, de később midőn a hívek száma felszaporodott, vagy magokban az említett basilika nevű csarnokokban, vagy az ezek mintájára emelt saját templomaikban gyűltek össze, hol az oltár egész természetszerűen foglalta el a basilika bírói székének helyét. A második század végén már voltak a keresztényeknek külön templomaik. Később az üldözések idején a hívek a katakombákba szorultak, s áldozataikat a martyrok sírjai fölött mutatták be Istennek. Ez a szokás, mely aztán később rituális törvénynyé lett, s ma minden oltár kövében valamely szent ereklyének kell foglaltatnia, elhatározóan hatott a keresztény templom-alak kifejlődésre. Ugyanis, mikor az egyház Nagy Constantin császár alatt az üldözések vérfürdőjéből diadallal kiemelkedett, a nyilvános istentiszteletre szánt pompás basilikák alá külön altemplomokat építettek, s a templom védő szentjének csontjait a katakombákból felhozva, díszes koporsókban ide helyezték ; többnyire oly módon, hogy a templom hajójából egy kis ablaknyiláson át láthatók voltak, vagy pedig a főoltár emelkedett fölöttük. Az altemplomok a halotti istentiszteletek tartására szolgáltak, de a XIII. századtól kezdve nem tudni mi okból, többé egy templom alá sem építettek ilyet1). A keresztény basilikák előtt egy négyszögü, oszlopcsarnokkal körülkerített udvarka, az u. n. Atrium terült el, melynek közepén kút állott, hol a templomba menők mosakodtak, s a hívőket megkeresztelték. Istentisztelet alatt a vezeklők és még meg nem keresztelt hívők is itt tartózkodtak. Az atrium később a templomok különféle alakú és nágy‘) H. Otte: Handb. der kirchl. Kunst-Arch. des deutsch. Mittelalters. 3. Aufl. 14 1.
