A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
ságu előcsarnokává lett, majd meg csak magában a templomban az énekkar alatti oszlopos tér tartotta fenn emlékezetét, a hová a kút is mint szenteltviz-tartó és keresztkut beköltözött. Az ilyen alakú, u. n. ó-keresztény basilika alaprajza később az által, hogy a hajók és az apsisok közé keresztben két kiszögelő kart építettek, keresztalakuvá vált, s hozzájárulván a tornyok is a kifejlődött román stilu templom, melynek egyik régibb alakú u. n. ó-román épitési emléke hazánkban a pécsi székesegyház. A hittételeket, erkölcsi igazságokat és tanításokat a kereszténység jelképekkel, symbolumokkal fejezi ki. Ez az ősrégi szokás úgyszólván természetében gyökerezik ; nem hiába keleten született, hol az emberek gondolkozása, beszéde, annyira szereti a jelképeket. A templom az első századokban az apostoli constitutiok szerint Noé bárkájának és Péter hajójának symholuma, és egyszersmind magát a kereszténységet ábrázolja. Ezért a római basilikából csakhamar keresztalak lett, és pedig kezdetben az említett karok hozzáépítésével T alakú, vagyis görög kereszt (a, b, c). Ilyen legelső a Constantin-féle Apostol - templom Byzanzban. Nyugaton ilyet később is igen ritkán építettek.') Ebből lett az egyik szár meghosszabbításával a latin kereszt (d) vagyis a román és góth ízlésű templomok alaprajza. A pécsi annyival közelebb áll az ó-keresztény basilikához, a mennyiben alaprajzában ennek a symbolismusnak nyomát se látjuk; a hosszúkás négyszögből éjszak és délre kiszögelő karjai nincsenek, s a keleti tornyok sem vehetők ilyenekül. Azonkívül tornyai elhelyezése is elüt a tulajdon- képeni román templomok tornyainak elhelyezésétől, mert ezeknél, miután a torony egyáltalán a templom alkotó részévé vált. vagy a két karon, vagy ezek és a hajók által képezett szögletben, vagy a nyugati fal előtt, vagy ettől jobbra és balra, de a templom testével többé-kevésbbé mindig szerves egységbe hozva jelenik meg ; azonkívül a karok és a hajók egymást metsző négyszöge fölé mindig kupolát is épitettek. A pécsi székesegyháznál a sarkokra épitett négy torony, mint llenszlmamP) kimutatta, specialis magyar épitési sajátosság. Szerinte e tornyok elhelyezése, maga az elv, a melyből az építő kiindult, egészen elüt a külföldi román templomok tornyainak elhelyezésétől. Leg- fölebb a milánói Szt.-Lőrincz egyház és az alsóolaszországi San-Cermanoi *) H. Otte: Handbuch der kirchl. Kunst-Archeologie des deutschen Mittelalters S. aufl. 3. 1. ’) Henszlmann: Pécsnek középkori régiségei. I. r. A p. székesegyház építészete. Pest, 1869. 90 s köv. 11.
