A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről
21 értelmes szó, melylyel összekapcsolható lévén, képzeteket is kelthet, a mire egy természeti hang sem alkalmas. A kaug alapmeghatározottsága, mely szerint a tudalom állapotait semmi más módon oly tökéletesen ki nem fejezhetjük és az érzés és hang közti benső kapcsolat általánosságánál fogva semmiféle külső hatás által a tudalomban oly élénk változást elő nem idézhetünk, mint épen a hang által, magában foglalja ennek nagy fontosságát a nevelés, de különösen az aesth. nevelésre nézve. Másfelől ugyancsak egy lényeges vonása t. i., hogy képzetet nem fejezhet ki, tehát másban sem kelthet: elárulja korlátozottságát is. A hang által tetszés szerinti érzelmeket kelthetünk bárkiben; hatása nem függ az ismeretkör gazdagsága, vagy a phantasia élénkségétől; ebben van egyetemes hatásának oka. A mennyiben tehát az ének és zene az érzések fölött korlátlanul uralkodnak: annyiban ezek uj, meg uj combinatioit is elősegítik. Az érzések igazi ápolója, fejlesztője az ének és zene. A szép megra- gadóbb alakban nem nyilvánulhat, mint épen ezekben; azért az érzékiség köréből a művészet egy ága sem tud oly hatalmas erővel kiragadni, mint épen a zene. Ez hódította meg az emberiséget a magasabb nemű élvezetek számára, s ma is a nagy tömegre a tiszta gyönyöröknek majdnem egyedüli forrása. Ez az egyetlen-egy nevelő eszköz, mely aesthetikailag nevelte az emberiséget még az ösztönszerü nevelés kora előtt. Az ének és zene ragadja meg a gyermeki lelket is legkorábban és így nem csak az emberiség-, hanem a gyermekben is már a bölcsőtől kezdve ébreszti és nemesiti az érzelemvilágot. Ennyiben az aesth. nevelésnek kiváló eszköze. A zenében és énekben két momentum különböztethető meg: a hang maga elvontan és az érzés, melyet kifejez. E kettőnek szoros kapcsolatban kell lenni; mert különben az ének vagy zene hatása tévesztve van. Lehet a zene legszabályosabb, legmesterkéltebb, az előadásra nézve legnehezebb, ha nem valódi érzések természetes kifakadásaiból van összeállítva, sem a reproducáló, sem a hallóban azon tiszta, hamisítatlan élvezetet nem fogja kelteni, a mit kelteni hivatva van. — Az érzés a hanggal eredetileg elválhatatlan kapcsolatban áll; ha a gyermek ellesett vagy eltanult éneket hibásan énekel, azért történik, mivel a hangokkal nem mentek át leikébe az érzések is; érzés nélkül harmonicus hang nem létezik, ellenben midőn mesterséges hangokat hozunk létre, vagy pedig élő hangok egész sorát öntudatosan kapcsoljuk össze, mind ezt, mind az előbbit megtehetjük az összhang törvényei megsértése nélkül, sőt épen művészetet fejthetünk anélkül» hogy valódi természetes érzéseket öltöztetnénk hangokba. Az érzések emelkedése és szállása bizonyos időben történik, épen mint a tenger apálya és dagálya; ha az ének- vagy zenében a zenemondatok gyorsabban váltakoznak, mint az érzéseknél történik: meglehet a műben a harmónia, azért a természetes érzésű embert megragadni nem fogják, mert ennek nincs ideje érzéseivel a zenemondatokat követni. Továbbá, ha a zene sokkal erősebben szi-
