A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről
22 nézi az érzéseket, azaz a legfinomabb árnyalatokat is ki akarja fejezni, a a melyek különben a természetes érzések körében elmosódva az előttök, vagy utánok következőbe olvadnának, akkor szintén hathat a harmónia szépségével, de e hatás hidegen hagy, mert nem érzés az alapja. Végre ha az ének vagy zene érzéseket nem kifejezni, hanem lefesteni, vagy épen eszméket akar kifejezni, szintén megszűnik érzést kelteni. Művészien lehet a hangok által lefesteni pld. a szenvedély kitöréseit, de e festésben nem fogjuk a szenvedélyt érezni. Egyáltalában az ének eredeti természeténél fogva csak kellemes érzéseket fejez ki és csak azokat bir kelteni. A bánat néma, a harag dühöngő, a kétségbeesés jajveszékelő; ezeket utánozni nem akarhatta az ember; ellenben a szeretet, szerelem, barátság vig hangokban nyertek kifejezést s igy utánzásuk természetes. Azonban a fájdalom, mint visszaemlékezés, szintén dalba olvadhat; a bú, bánat stb. szelídítve kellemes érzések lehetnek, ha nem közvetlenül hatnak; elhalt kedves emléke fölött elmerengeni Kellemesen fájdalmas, és igy ezen érzésnek dalban nyilatkoznia természetes. A zeneköltők azonban nem maradtak meg a természet által kijelölt határok közt, hanem a hangokkal szemléltetni is akartak, sőt jellemeket is kiábrázolni, képzeteket és gondolatokat is kifejezni, a mi azonban mind önkényesség lévén*), hasztalan vélünk azokban érzést találni, mert ha a szerző csak gondolkozott, de nem érzett, midőn művét alkotta, nagy művészetet fejthetett ki a hangok összeillesztésében, azonban érzést nem önthetett beléjök. Az aesth. nevelés tehát csak oly ének- és zenedarabokon fejtheti a növendék kedélyét, melyekben érzések, még pedig a növendéket is érdeklő érzések vannak kifejezve. Ezek hatni fognak rá, ellenben a többi még ha talán elméleti és gyakorlati ismeretei olyan terjedelmesek is e téren, hogy fölismeri a nehézségeket, melyekkel az ilyen műdarabok létrehozása és előadása jár, csak csodálni, de nem élvezni fogja azokat. Már pedig hasztalan ismeri a növéndék elméletileg és gyakorlatilag a zene törvényeit, ha egyszersmind nem érzi is a kapcsolatot, mely van az érzések fokai és megnyilatkozási alakjaik között, csak az ezen kapcsolatban megnyilatkozó szép lehet azon eszme, melyet zenei szépnek mondunk, nem pedig pusztán az, mely a különféle hangok és fokaik közti harmóniában nyilvánul. Az énekoktatás kivált kezdetben főleg arra lehet tekintettel, hogy a hangszerv gyakorlása a tiszta hangadásra, a fül pedig a harmónia és dis- harmónia minél finomabb megkülönböztetésére alkalmassá legyen, de ha csak eddig haladunk, az aesth. Ízlés fejlesztésére keveset tettünk. A külső ügyességek elsajátítása csak eszköz lehet arra nézve, hogy ezekben ezek által alkalom nyujtassék a növendéknek felismerni a belélet és kifejezése közti természetes kapcsolatot s megismerni e kifejezési alakon a szép törvényeit, hogy ) Sulzer: Allgem. Theorie der Schönen Künste II. 357. a. 1. III. 356. h, 357. a.
