A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről
20 tekintve) szakadatlanul egymásba olvadó szüntelen emelkedő és szálló természeti productumok. A képzet valami egység, melylyel szükségképen a tuda- lomnak egy bizonyos állapota van összekapcsolva s mindig határolt; maga az állapot pedig határozatlan tagolatlan hangban nyilvánul. Minthogy a képzet a tudalom állapotával oly benső összefüggésben áll, világos hogy a szó is a hanggal épen ily kapcsolatban van; amennyiben a tudalom létezik képzet nélkül is*), annyiban létezik bang is szó nélkül. Ezért a szó fejezhet ki képzetet közönyös hangulattal kapcsolatban és a hang fejezhet ki hangulatot képzet nélkül is. Épen ez utóbbi körülmény miatt a zene csak hangulatot kelt, de nem egyszersmind képzetet is; inig a költés haugulatot és képzetet kelt egyaránt. Az érzés fokát a hang hivebben és hamisítatlanul fejezi ki. A hang és érzés közti kapcsolat általános és közös minden embernél; azért az előbbi általában mindenkiben ugyanazon fokú érzést kelti, mely az érzésnek magának létet adott. Az öröm hangja víggá tesz általában mindenkit; a fájdalom hangja megindít ifjat öreget egyaránt. Ebben van alapja, hogy az akarati elhatározásra sokkal erősebben hatnak a hallás, mint a látás utján szerzett képzetek és érzelmek. Következőleg az ének, mely egy bizonyos élénkségü kellemes érzéseknek természetes megnyilatkozása, erősebben hat a kedélyre, mint akár a beszéd, akár a művészet valamely ága. A kellemes érzések hangjai kellemes érzéseket keltettek az emberben mindig, ennélfogva természettől volt arra utalva, hogy a kellemes érzések hangjait utánozza; miáltal azokat egy-egy egészszé csoportosította, még pedig azon képzet-csoport szerint, mely a hangulat alapjául szolgál. Vig érzést vígan, szomoruat szomorúan énekelt meg, vagy énekelve beszélt azon dolgokról, a mik benne az érzést keltették. A legrövidebb érzés is szabályos hangban tör ki már a természettől, tehát azok kapcsolatai is harmóniába olvadtak össze; igy létre jött egy-egy dal, mely mintegy megkötötte az illető érzés-csoportot, úgy hogy azt mások is eltanulhatták s később is reproducálhatták. Korán rájöhetett az ember a maga és az állatok (madarak) hangja s általában a természeti hangok közti rokonságra, és innen már csak egy lépés volt a maga hangjának mesterséges hang által való utánzásáig. Ezzel létre jött a zene. Lényege szerint a zene épen úgy kelt érzéseket mint a mi saját hangunk; az ennek utánzása, ugyanazon czélból, melyből énekelünk; de legnagyobb tökélye mellett is az emberi hangot utol nem érheti. Az emberi érzés az emberi hanggal sokkal bensőbb kapcsolatban áll, hogy sem ez utóbbit másféle hang helyettesíthetné; tehát másféle hang nem is kelthet olyan érzéseket, mint az emberi hang. E mellett ez utóbbinak lényeges támasza az *) Nem úgy értve, hogy tudalomra ébredhetnénk képzet-elemek nélkül is, hanem hogy egy vagy több képzet egy huzamosabban tartó tudalmi állapotot hoz létre; a képzetek eltüngiék, de a tudalmi állapot még tart; ilyenkor érzünk anélkül, hogy képzeteket alkothatnánk.
