A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
sának.*) A 48-iki események már hidegen hagyják s majd beszélő-tehetségét is elvesztvén, csak érthetetlen hörgéssel adá jelét nyomora tengésének. Benne a lélek küzdelme egész démoni erejével nyilatkozik. Életét a folytonos elégedetlenség jellemzi, mely miatt sehol sem talál nyugpontot. Egy jó, igaz barát talán megtarthatta volna lelke egyensúlyát; de neki csak bámulói, imádói voltak, barátra nem talált. Azt mondják felőle, hogy skep- tikus volt, mint pl. a brit költő Byron, pedig hite mély és rendithetlen volt, remélt egy jobb korban s mert mindig csalódott: a földöntúli dolgok után áhitozék ; embertársait pedig a legnagyobb mértékben szerette. Költészetének eredeti hazája a magyar alföldi puszta volt, tarka czi- gánycsoportjaival, borús egével, búskomorságával**) s legnagyobb eredményeit kitűnő természeti-leírásainak köszőné. Költő, ki igy tudta a természetet festeni, ki oly igen megtudá érteni a természet szivének minden dobbanását, igen kevés van. Valahányszor Istennel akar társalogni, kimegy a nagy, szabad természetbe s viszont ez sem volt irányában háladatlan, ez is mindig jó, csillapító hatást gyakorolt reá. Költeményeit az azokon elömlő hév, érzelem melegség jellemzi és bár az ember az, mit benne leginkább — mint akár Klopstockban — tisztelni, szeretni tanultunk és jóllehet talán az utókor nem fogja majd annyira méltányolni költőnket, mert távolabb állva tőle nem bírja annyira felfogni életének minden phasisát, bátran kimondhatjuk, hogy: ki az emberi jogok diadaláért lelkesülni képes, az nem fogja a költő műveit olvasatlanul hagyatni, az szeretni fogja Lenaut, mint szeretjük azokat, kik lelkünk húrjait érintve lelkünk rezgésével összhangzatba jönnek. Legjobban jellemzé költőnk önmagát, midőn ekképen szól: „Ich bin keiner von den glücklichen Dichtern, die ihrer selbst und ihrer Werke froh werden, wie Göthe. Man hat meine Arbeiten zuweilen plastisch genannt, daran ist wenigstens so viel wahr, dass ich wie ein plastischer Künstler zu Werke gehe und mich selbst zerschlage wie der Bildhauer die Form, um den Gedanken hervortreten zu lassen. Vielleicht ist die Eigenschaft meiner Poesie, dass sie ein Selbstopfer ist, das Beste daran. Man verzeiht es mir darum, wenn mein Herzblut nicht so gleichmässig und regelrecht ablauft, wie die Tropfen einer Wasseruhr. Ohne das Gefolge einer Trauer ist mir das Göttliche im Leben noch n i e erschienen. Költőnket három nemzet tulajdonítja magának. Neve szláv elődökre enged következtetni***) s ugyanezt bizonyítja a műveiben nyilvánuló ábrándos passivitás a sors üldözéseivel szemben. Gyermekkorával, első nevelésével a németeké. Hogy azonban gyermek- s ifjúkori benyomásait, mik itt a szép magyar hazában szivébe vésődtek, még utolsó éveiben is megőrző *) Dr. Görgen, ugyanaz, kinek magántébolydájában tizenkét évet töltött (1848. szept. ■6-kétől 1860. ápr. 8-ig) akadémiánknak halhatatlan megalapítója. **J l. Gottschall Rudolf. ***) Niembsch = elavult niemtz.
