A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
25 Lelkének eme háborgása közben egy szerzetes-barát közeledik hozzáv ki szelíd szavakkal arra inti őt, hogy csak a szívből fakadó imádság képes aggályainak véget vetni, csak az egyházhoz való ragaszkodása lesz képes kételyeit eloszlatni: „Durch seine Kraft allein kannst du ihn finden, Und mit der Kirche sollst du dich verbinden.“ De Faust nem hallgat a barát intő szavára s elűzvén őt magától, tovább háborog lelkében a kétely ördöge, lélekidézéshez fog és harmadszor ismegjelenik előtte Mephiszto, rnég pedig most már saját valódi képében. És mindenek előtt is azt tanácsolja Faustnak, hogy semmisítse meg a bibliát, mibe Faust, bár nem minden habozás nélkül, beleegyezik, mert úgymond: „Den Herrn nicht lieben, wäre schwer; Doch liebt mein Herz die Wahrheit mehr.“ Ezen tettével az ördög hatalmába adja magát s még csak a szerződés aláírása marad hátra, mi csakhamar megtörténvén, Mephiszto őt ezentúl magáénak vallja: „So recht mein Faust, es ist geschehen 1“ E percztől kezdve Faust egészen megváltozik. Az ördög most már teljesen uralkodik áldozata fölött s Faustot egy falusi esküvő alkalmával az érzéki mámor örvényébe igyekszik sodorni. Majd egy fejedelem előtt űzik tréfáikat, mire Mephiszto eltűnik, Faust pedig tovább folytatván útját egy falusi kovácshoz érkezik s itt uj galádságokat akar elkövetni. E pillanatban egy koldusnő jelenik meg a kovács lakában s e szavakkal támadja meg Faustot: „Du musst mich führen heut noch zum Altar!“ Faust e szörnyű látvány elöl menekülni akar s tovább siet az éj setéiében, de a koldusnő, az egykori kedves, bánatos szavai: „Faust, Faust!* untalan ott zugnak fejében, mi által csak még nagyobb büntettek elkövetésére ingereltetik. Nemsokára ezután megöli Mária herczeg-kisasszony kedvesét, Hubert herczeget. Ámde mardosó lelkifurdalások szállják meg szivét s még Mephiszto ördöngös okoskodása sem képes benne a lelkiösmeret szózatát elfojtani s felsóhajt: „War ich ein Baum, ein Halm, ein Stein! Doch wie sie alle rein! doch rein!“ és csak midőn a Mephiszto által odanyujtott serleget már fenékig kiürítette, tér vissza régi zabolátlansága s fennen tartva poharát, ujjongva felkiált: „Dem Teufel hab’ ich mich ergeben, Den Teufel lieb ich, er soll leben!“ Most a tengeren szándékozik tölteni életét. Előbb azonban búcsút vesz szülője sírjától s egy közel fekvő erdőbe megyen, hol Mephiszto is hozzá csatlakozik. Végre a hajóra száll, hol, midőn az est beáll s a hajóskapitány elmeséli : mint temette itt el a tenger fenekébe anyját, ő is el-ellágyul; de 4
