A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén

— 8 —

hajlandó. (A mosó széken lovagol, a nehány vonással papírra vetett házat felismeri; ellenben a kölni dóm képével nem tudja mit tegyen. E példák egyszersmind megvilágítják mit értünk lényeges és lényegtelen vonások alatt.)

Ha valamely érzékkörbe tartozó alaptehetségre sok egynemű benyomást teszünk s az ez által létre jött eró'ket újból ilynemű benyomásokkal gyarapítjuk : akkor az individuumot szoktatjuk. Az aesthetikai nevelés első phasisában alig állhat egyébből mint a szoktatásból. Ez által kell a növendékben kifejtenünk mind azon érzelmek első szálait, melyek később a tanulás és ítélés által szerzettekkel fogják alkotni az aesth. érzelmek egész körét. A szép iránti fogékonyság alapja egyedül a szoktatásban lehet letéve ; e nélkül hasztalan vagy legalább kevés sikerű volna minden későbbi oktatás; mert az aesth. képzettség nem egyedül tudásban, hanem a kedély nemessége s a szép iránti fogékonyságban áll; előbb éreznie kell tehát a növendéknek a szépet, hogy aztán kedve legyen érzékenységét tudás által még finomabbá, teljessé tenni. Ha korán megszokja a tisztaságot, rendet, illemet, egész életén át irtózni fog a tisztátalanság, rendetlenség s illetlenségtől. Ha korán megszokja azt a kevés fáradságot, melybe a tisztaság,- rend- és illemmel járó kellemes érzés megszerzése kerül: semmi fáradságot sem fog egész életén át kímélni, csakhogy a tisztátalanság, rendetlenség következményeitől meneküljön. Ez főkép az erkölcsi életre hat ki; de a szoros értelembe vett szépérzék s a szép iránti hajlandóság is csak az által alapítható meg s fejleszthető, ha a növendék már korán megszokja a szépben gyönyörködni, a rútat kerülni. Ha a gyermek kedvteléseit figyelemmel kisérjük, azonnal szembeötlik, hogy ö jóval több gyönyört talál a szépben mint a jóban, sőt mivel a jó a tulajdon fogalmát (melyre csak később jő rá) tételezi föl, mondhatni hogy rá nézve csak szép létezik. Ennélfogva a szép iránti fogékonyságát fejlesztjük, ha egyszerűen vágyait — a menyiben azok a szépre vonatkoznak — kielégítjük. A gyermekekre nézve sok minden egészen uj, sőt még amit ma megunt, holnap már ismét uj lesz előtte. Ezért szép érzékének tápot nyújtani igen könnyű. Kellemesen hatnak rá a kiáltó színek, a tiszta hangok, az előtte ismeretlen tárgyak kicsinyített alakjai, az ö életköréből vett egyszerű történetkék, az előtte ismeretes tárgyaknak, állatoknak tulajdonított emberi, jobban mondva gyermeki cselekmények ; továbbá az olyan tárgyak, melyekből ö más tárgyakat tud alakítani, vagy tudni vél stb. Ezek és sok más élénk nyomokat hagynak lelkében s tehetségeit ép úgy fejlesztik, mint a testi táplálék és a mozgás az izmokat. Egy kis gyermek csupa érzelem, méltó hogy érzelmei épugy tápot nyerjenek mint a test. Azonban valamint ettől el kell távolitanunk a mérges tápanyagot, úgy az érzelmek kielégítése sem történhetik minden választás nélkül. Ki nem ismeri el mily káros a szépérzék fejlesztésére, ha a növendék szoktatás által már korán nem tudja a szép tárgyat a rúttól, a harmóniát a disharmoniától megkülönböztetni! ?

A határozatlan szinek, a kínzó összhangtalanság, az alszerü, rút, érzékies beszédek, tisztátlanság, rendetlenség érzéketlenné, közönyössé teszik a gyermeket. Ezektől épugy óvjuk, mint a mérges anyagok él-