A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
— 9 — vezésétől. Ezek testi, azok szellemi halál okozói. Csak a valódi szép tárgyakban engedjük a gyermeket gyönyörködni, hogy igy a kedvérzetek szép képekkel kapcsolatban nyomuljanak a lélekbe ; mert e képek a fejlő phantasia elemei lesznek. A mi a természeti, vagy műtárgyak közti választást illeti: az előbbiek előnye annyira szembeötlő, hogy említésnél többre nem szorul. Maga a művészet is a természetet ismeri mesterének, mennyivel inkább van az hivatva a még fejletlen szellemet a legszebb képzet- és érzéselemekkel ellátni. Vegyük pl. csak az egyetlen szinérzéket. Képese ennek kifejlesztésében a művészet a természettel vetekedni ? Hát ha még a közéleti tárgyakat tekintjük : a mai szindivat épen ellensége a tiszta határozott, vagy fő színek iránti ízlés fejlesztésének. Szobáink bútorainak, ruháink egyaránt a névtelen színek vegyülékeivel vannak bevonva. A helyett hogy a teljes pompájában diszlő természettől köl- csönöznök a színeket: az élettelen természetet utánozzuk. Nem hiába élünk kőhalmazok közé zárva. A szabad természet fejtse a gyermek erőit, ha csak a teljes Ízléstelenség vagy a tulfinomitott Ízlés veszélyeinek nem akarjuk kitenni! Különben is a művészet productumai- nak fölfogása és élvezhetésére fejlett műizlés kívántatik, a mit főkép csak a szép természeti tárgyak benyomásaiból hátra maradt kedvérzetek s azok számtalan combina- tiója készíthet elő. III. Játék. A gyermek első szellemi productiöja a játszás, mely nem egyéb mint a képzetek sokszoros combinálodása folytán keletkezett és meggyűlt új erők kiható tevékenysége. Valóban ha a természet nem gondoskodik vala arról, hogy a gyermekben az erők egymást fejleszszék és tevékenységre indítsák, hasztalan volna a tudomány minden erőlködése. Benyomásokról könnyű és kevésbbé fontos gondoskodni; azonban a képzetek combinatiójára hatni a szellem fejlésére nézve elhatározó és jóval nehezebb dolog ; a mennyiben ezt csak részben és közvetve tehetjük. Egyik legjobb közvetítő erre nézve a játék. Ez a gyermek önálló tevékenysége; önálló habár sokszor a nagyok munkáit utánozza is. Ez az önálló utánzás, melyet bátran a legeredetibbnek mondhatunk, az igazi erőfejtő és erőgyakorló. Ebben önmagát neveli a gyermek, és pedig hathatósabban mint mindenféle nevelői hatás. Annak nyomai maradnak meg egész életünkre, abban gyakorolt erőinknek veszszük egész életünkön át legtöbb hasznát; mert az hagy az alaptehetségekben legmélyebb nyomot, mit legjobban figyeltünk meg; s egész életünkön át azon tevékenységi kör iránt leszünk legtöbb hajlammal, melyre játékaink köre többé-kevésbbé mintegy előkészít. Ki merné állítani hogy Kölcseybőlnem lett volna az a mi lett, hanem is emel vala csontokból szobrokat a görög hősöknek, s ha nem is rajzolja vala Athén alaprajzát a homokba ! ? vagy Tiziánból T i z i á n, ha nem is facsar színes virágokból festékeket már gyermekkorában!? Azonban nem természetes-e feltennünk, hogy e játékaik befolyással lehettek egész életükre s munkásságuk irányára ? 1
