A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén

benyomásokat. Ha azonban e világos utalás ellenére is az alsóbb rendű érzékeket tömjük meg kedvérzetekkel, erőink igen könnyen ezek iránti hajlamokká fejlődnek, a mi a felsőbbek háttérbe szoritását s ezzel az érzékiségbe való siilyedést okozná; ha a helyett, hogy a gyermeknek szép tárgyakat mutogatnánk, szép dolgokat beszélnénk el s ezek utján benne gondolatokat és ezekkel egyszerre keltett kedvérzetek által ama szép dolgok iránt hajlamokat gyökereztetnénk meg: ha ezek helj’ett mondom minden testi vágyát, tehát a melyek a test fen- tartására és gyarapítására nem feltétlenül szükségesek — kielégite- nó'k: egy olyan szerencsétlen lényt alakítanánk, a ki mint az érzékiség rabja veszne el. így tehát a nevelésnek a gyermek számára olyan benyomásokról kell gondoskodnia, melyek túlnyomóan a fölsőbb érzékek által fogatnak fel, hogy úgy az azok körébe tartozó képzet és érzés elemek sokkal többszörösen combinálodhassanak, mint az alsók körébe esők, hogy igy az erők a felső érdek iránti hajlammá növekedjenek, nem pedig az alsóbb rendüekéi iránt.

Igyekezzünk továbbá, hogy a gyermek mindarról mi látása, hallása, tapintása körébe kerül, lehető legtisztább észrevételt alkosson. Tiszta, határozott benyomás mindig gyönyörködéssel jár. De az első benyomás az egészen fejletlen, csupán csak homályos törekvésként nyilvánuló alaptehetségekben tiszta képzetet még nem alkothat; azonban, a második már megerősíti az elsőt, a harmadik s a többi még jobban, úgy, hogy végre teljesen tiszta észrevétel származik, mely a tudalom- ban kellemes változást hoz létre. A szép tárgyak mindaddig hassanak tehát a gyermekre, mig azoknak minden jegye tiszta képzet-nyomot hagy a lélekben, hogy igy a sok észrevétel egyersmind sok kellemes érzés nyomot is hagyjon hátra. A tárgy a gyermekre nézve kezdetben se nem szép, se nem rút; határozatlan, homályos tömeg; a mennyiben az előtte képzetté és fogalommá fejlik, annyiban lesz képes felismerni, hogy szép-e vagy nem. A legegyszerűbb képzetek, minők a hang és színek csak ismételt hatás után nyernek körvonalozott minőséget; mennyiben inkább az összetett képzetek! Már pedig a legegyszerűbb tárgy is összetett. Ez az összetettség tehát csak homályos nyomot hagy, ha csak sokszor nem hat, s e mellett a figyelem a rejtetteb részekre is nem hivatik fel. Ha sok egynemű tárgy hat, a lényegtelen jegyeket meglehetős korán elvonja a szellem, de az igy alkotott fogalom tiszta még nem lehet. Ellenben a lényeges jegyeket csak későre különbözteti meg amazoktól, mig pedig erre nem képes, addig egyetemesités sem jöhet létre. Figyeltessük tehát a gyermeket az ily egyszerű kérdések által; mi itt a szép ? miért tetszik ez, vagy miért nem tetszik ? a szép lényeges és esetleges jegyeire minél korábban. Ez által mindig pontosabb vizsgálásra, kutatásra vezetjük. A pillanatnyi öntudatlan gyönyört megzavarjuk ugyan néha , azonban az érzékeket jövőbeli hasonló esetek iránt annál inkább élesítjük. A tárgy azonban, kivált kezdetben minél egyszerűbb legyen; mert sok tulajdonsággal biró dolog fölött csak fejlett szellem képes áttekinteni, azaz valamennyi lényeges és valamennyi lényegtelen jegyet egyszerre elvonni és külön, külön csoportosítani. Kezdetben tehát csak a szembe ötlő jegyek felismerését kívánjuk; valamint a gyermek is csak erre- 7 —