A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
A játéktárgynak soha sem szabad testi kedvérzeteket fölkelteni; mert a játék egyik főjelentősége abban áll, hogy testi kedvérzetektől függetlenül is sok képzetet és sok féle combinatiót képes létre hozni a mi a gyermeket legbiztosabban vezeti a felsőbb érdekek felé. Ha azonban a játékszer órzékcsiklandozó, akkor a phantasia működése lehetetlenné van téve. Az ennivaló ne legyen játékszer; s a játékszer ne legyen enni való. Minden neveléstani dolgozat fölemlíti, hogy a mesterkélt, túlfinom játékszer és a melyek egyszerűen bizonyos tárgyak másolatai, rosszak. A gyermek ezeket megtekinti s eldobja; mivel phantasiája igen kevés vagy épen semmi kiegészíteni valót nem talál rajta. Ebben van alapja a későbbi műizlésnek. Azért ez, kivált az aesth. nevelés állásáról alig emelhető ki elég nyomatékkal. Weitz azoknak a kik tán épen az aesth. nevelésre való tekintetből kívánnák, hogy a gyerek kezébe ne durva, éktelen, hanem tető formájú játékszerek adassanak, igen helyesen azt feleli, hogy semmiesetre se szoktassuk ugyan a gyerekeket a rúthoz, sőt attól mindig óvjuk, azonban az alaktalan, vagy ke- vésbbé határozott alakú tárgy még épen nem rút; sőt azt volna nehéz bebizonyítani, hogy a kis, fényesre mázolt állatok, ólom katonák stb. az ízlés fejlesztésére nézve jobbak-e, mint egy halom homok, vagy az épületrészekkel telt szekrényke. A gyermek — folytatja tovább — a tárgynak csak körvonalaira s csak egészben vett jelentőségük s alak- jokra tekint. Ezek tehát feleljenek meg az aesth. tekinteteknek, a finomabb árnyalatokat úgy is csak később fogják fel. ... A játékszer tehát alakra minél határozatlanabb és sokat jelentő legyen, részint hogy sokképen lehessen alakítani, részint pedig, hogy a phantasiát combi- natioiban ne zavarja. A játékszer inkább jegye mint képe legyen a tárgynak; csak utaljon és pedig lehetőleg különféle tárgyakra, és csak távolról emlékeztessen, hogy ez által a gondolatmenet csak ingert de ne egy határozott irányt nyerjen.*) Ha a gyermek figyelmét valami szine, vagy alakjánál fogva leköti, azon legyünk hogy azt meglevő képzeteivel lehető legtöbb félekép combinálhassa, hogy igy minél több újabb meg újabb kép keletkezzék lelkében, hogy igy minél gyorsabban ismerje fel a dolgok rejtettebb vonásait. Igyekezzünk továbbá, hogy a legszebb kapcsolatok legkedvesebb érzés-benyomásokkal párosuljanak. A gyermekek inkább a nagyok tettei és azok munkakörébe eső dolgok vonásaiból alkotják meg képzelet-világokat; mert főkép az van hozzájok legközelebb ; részint mert pl. a haladó munkát nézni kellemes ; mennyivel inkább az, ha abban mi is tevékeny részt veszünk ! Ha a városon katonák vonulnak át a gyermekek katonásdit játszanak, ha a közelben építenek ők is azt teszik, ha valamely műhelybe beférhetnek s valaminek készítését elleshetik azt azonnal utánna csinálni törekednek és igy tovább. Ennél fogva, mindannak szemlélésétől lehetőleg távol tartsuk, mi az ízlés fejlése- s nemesedésére káros képzetcsoportositást vonna maga után. PÍ. barmok leölésénél szükségtelen sőt káros jelen lenniök. Azonban annál több alkalmat nyújtsunk a legkülönfélébb műhelyekbe betekinteniök. — 12 — *) Weitz: Alig. Pädag. 132—3 1.
