A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
11 — vendékét a rendszertelenségért megpirítsa; vagy ha a födelét egészen elhanyagolná, ismét csak egy oda vetett megjegyzésre volna szüksége, hogy a megkezdett mű bevégzésére, tehát kitartásra bírja. Ekként a nevelő csak mint puszta szemlélő is mélyebben és alaposabban hathat a gyermek egész lénye kifejlésére, mint bármennyi tanítás által. Játékközben alkalma nyílik a növendéket a legelvontabb fogalmakkal megismertetni s benne a legbensöbb érzelmeket is felkelteni. Igaz, hogy erre nézve (ismételten is megjegyezve) magának is gyermekké kell lennie; ha erre nem képes, maradjon távol; mert különben többet ront mint használ. Lehetetlen volna fölsorolni azon tömérdek sok alkalmat, mely nyilik a nevelőnek, arra, hogy növendéke fejlését a játékközben, játék előtt vagy után, minden fontoskodás nélkül tett megjegyzéseivel és öntudatos, de nem mesterkélt eljárásával vezesse, irányítsa. Játékszerül az aesthetikai nevelésre való tekintettel mindaz alkalmas a mit általában a szemléltetésnek föl kell karolnia. Ezen az utón szerez az ember legbiztosabban fogalmat az alakról, a színről stb. Az ismeretkör bővítése tekintetéből lehetőleg minden tárgyat minden tekintetben érzéklése körébe kell hozni; de az aesth. nevelés szempontjából kiválóan a szépeket. A gyermek hamar bele fárad a legszebb tárgy szemlélésébe is; mert az benne még nem igen kelthet képzeteket; a mi arra utal, hogy a játék első vagy kísérletezőnek nevezhető része legkevésbbé sem tart csak a phantasia kifejlése idejéig ; mert sok oly tárgy van a mivel később sem tudja mit tegyen, az ilyet vagy összezúzza, vagy eldobja ; ha ekkor egy gyermekies megjegyzéssel figyelmeztetjük, hogy abból ezt és ezt a játékot lehetne készíteni, a phantasia fej lésére élénken hatottunk; mert ha a gyermek akármiben egy nagyobb egész részére ismer, nem sajnálja fáradságát, hogy azt valaraikép kiegészit- hesse. Egy fakarika kedvéért egész szekér készítéséhez, egy két lepke vagy bogár kedvéért rovar gyűjtéshez fog és igy tovább. Itt lesz talán helyén megjegyezni, hogy a gyermek az állatokkal igen szívesen játszik. Előtte úgyis minden élő, mennyivel inkább az a mi önerején mozog. A mozgás szemlélése pedig kellemes az ember előtt később is. Azért a gyerek cserebogárból malmot (lábánál fogva gombostűre tűzve s e körül röpködtetve), egyébből egyebet csinál; sok állattól pedig irtózik s ezért ha teheti pusztítja. Yan-e nagyobb gyávaság mint félelemből eltiporni egy védtelen lényt ? Ha játékközben alkalomszerűen nem igyekszünk az alsóbbrendű állatok (rovarok, puhányok stb.) iránti esztelen előitéletek kiíejlését megelőzni, számos kellemetlen érzés-nyomot, más felöl pedig érzéketlenséget gyökereztetünk meg a gyermekben A mit maga nem érez, azt hiszi, más sem érzi, innen van hidegvérű kegyetlensége. Ezért kell vele korán megértetni, vagy akár éreztetni is, hogy más is érez, nem csak ő. Meg kell vele ismertetni a körébe kerülő állatokat egyenként és összesen, közvetlen érzékeltetés által, ki kell emelni azok szépségeit, életmódjok nevezetes vonásait, munkásságukat stb. Vájjon egy jóizlésü értelmes ember nem talál-e elég bámulatra méltót egy pók munkájában, egy lepke hernyójában, midőn bábozik, egy hangyabolyban, egy megrakottan hazatérő méhben, vagy akár egy félénk gyíkocskában stb.! ?
