A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
— 10 — A játék a szellem fölépülésére nézve igazi anyag szerző és feldolgozó. E két functió szerint a játékok két nagy csoportra oszlanak. Ugyanis kezdetben a gyermek csak szemlél, figyel, a kezébe kerülő tárgyakat földhöz veri, az egymásba tehetőket egymásba teszi, dugja, szúrja stb. a szétvehetőket szétszedi, szétszórja; szóval kísérletez. A mi által megismeri a tárgyakat lehető legtöbb oldalról. Később a hasonló tárgyak összekötő vonásait ismeri föl; sőt ebben túltesz a felnőtteken is, a mennyiben ha fogalma van már valamely tárgyról s egy más ehhez csak igen kevés vonásban hasonló tárgy kerül érzéklése körébe, ez utóbbinak hiányzó vonásait a már kész fogalom képzeteiből azonnal kiegészíti. Szóval igen élénk képzelés történik ilyenkor; mely mellett a tárgynak meglevő vonásai majdnem egészen háttérbe szorulnak s a régi képzetek uj meg uj összekapcsolásai fog- lalkodtatják a szellemet. Pl. a báb a gyermek szemében épen nem élettelen tárgy, hanem önönmagának második én-je. Bábjával épen úgy bánik el mint ő vele a környezet. Meg kell csak hallgatni mint beszélgetnek a gyermekek bábjaikkal! E játszás közben a gyermek valamennyi képzetét újra meg újra combinálja, fogalmait összeköti tehát ítél és következtet, a szép és jónak első élvezésekor átélt kellemes képzeteket felujitja magában épen úgy mint a rosszakét s ha környezetétől szépet és jót látott, ezek képzeteit ő most felújítván és szabadon feldolgozván szellemi erővé növeszti. Világos tehát, hogy e játék az ő szellemi tápláléka. A gyermek élénk képzelődésével a vesszőből paripát alkot, habár a maga lábait kölcsönözte oda ; midőn lovasdit játszik épen úgy prüszköl, kapál, ugrál mint egy jó paripa, melyet tán egy órával előbb minden mozdulatában élénken megfigyelt. így számtalan más régi és uj játéknál a gyermek maga gyarapítja szellemi erőit. A játék lényege szerint a phantasia működése, s ennek folytán keletkezett kihatás. Mennyiben lehet a játék az aesth. nevelés emeltyűje ? A mennyiben a gyermekkorban aesth. nevelésről szólhatni, ez jelentékeny mértékben a játék fölhasználásával történhetik ; mert ez már lényegénél fogva általában a szellem valamennyi erői fejlesztésére nézve az anyagszerzés főutja; a mennyiben pedig a játékban szerzett anyagok föl is dolgoztatnak, mondhatni, hogy ez a figyelmet, phantasiát- ítélö erőt, jellemre nézve a kitartást, munkakedvet egyaránt fejleszti és növeli. A játékok az ismeretszerzésen kívül számítás,- tervezés,- okoskodás,- következtetéssel járnak. A gyermeknek játékközben alkalma van engedelmeskedni, parancsolni, ítélni és büntetni, igazságosnak, méltányosnak, szívesnek, nagylelkűnek, jóbarátnak, ellenségnek, restnek, szorgalmasnak, kitartónak lenni; szóval aligvan a bel- és küléletnek egyetlen nyilatkozása, mely már a gyermekévekben, legfőkép játék közben határozott alakban ne jelentkezhetnék. Ebben van a játéknak a nevelésre nézve igen nagy jelentősége- Ha a gyermek házat épit, a falakat fölrakja s már meszeli mielőtt befödné (türelmetlenül várja milyen szinü lesz, mert meglehet inkáb a színezés kedvéért fogott az egész építéshez) a nevelőnek (ki ekkor köteles gyermekké lenni vagy magát gyermek által helyettesíteni) csak egyszavába kerül, hogy nö-
