A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

— 9 —

pedig Novaja Szemlya legéjszakkeletibb pontjához, a Desire fokhoz jutott.

Ámde további előrehaladását a jégmezők annyira akadályozták, hogy kényszeritve volt társaival e barátságtalan vidéken kitelelni s a sarkvidéki tél egész szigorát átérezni, mi annál nagyobb szenvedésekkel járt, mivel a hajó nem volt kellőleg fölszerelve s a telelésre szükségesekkel ellátva. Növelte a szerencsétlenséget az is, hogy a következő nyáron Barents s 16 társa nem várták be a júliusban kezdődő olvadást, hanem már jun. 14-dikén két nyitott csónakon haza indultak. Igaz ugyan, hogy a legénység egy része aug. 4-dikén elérte a Pecsora torkolatát vagyis Európa szárazföldjét, ámde Barents már ekkor nem volt köztük, mert a sok viszontagság megtörte erejét s a lankadatlan fölfedező útközben jún. 20-dikán meghalt. Társai szerencsésebbek valónak, ők elérték Európa partjait s az ott czirkáló Ryp fölvette s hazájukba visszaszállította őket.

E szerint a hollandiak vállalatai, melyekhez annyi remény fűződött, határozottan balul végződtek. Ámde általános, t. i. tudományos szempontból a földrajz sokat köszönhetett nekik, úgymint a sarktenger európai részének az akkori korhoz képest pontos átkutatását, az ottani szigeteknek fölfedezését s különösen Novaja Szemlya s a Spitzbergák behatóbb megismertetését. Továbbá Barents egészen az é. sz. 80° ll'-ig jutott, tehát oly szélességi körre, mint ö előtte senki, oly körre, melyen túl csak a jelen század fölfedezői, és ezek közül is csak kevesen, tudtak feljebb hatolni.

Pár évvel később újra angol hajók keresik föl a sarkvidéket. Ugyanis Henry Hudson, a nyugati átjáró hírneves kutatója 1608-ban kelet felé is tett kísérletet. Útvonala Spitzberg és Novaja Szemlya közt vezetett, de már az é. sz. 75° alatt annyi jeget talált, hogy délfelé kellett eveznie; azonban a jégmezők mindenütt oly tömör egészet képeztek, hogy végre föl kellett hagynia az előnyomulás reményével s azért minden nagyobb eredmény nélkül visszatért.

Hudson után még Bosman említendő, ki 1625. augusztus havában nagy hajjal a Jugor szorosba s onnan a Kara tengerbe jutott, de részint jégtömegek, részint erős éjszaki szelek által visszatérésre kény- szerittetett.

Még kevesebb sikert arattak azon hajók, melyeket 1658-ban a dán kereskedelmi társaság kiküldött: ezek nem csak nem jutottak az Ob torkolatáig, de még a Jugor szorosba sem tudtak behatolni.

Azon sikertelenség, mely az angolok, hollandiak s dánok vállalatait kisérte, lankasztólag hatott a további működésre, annál is inkább, mert időközben megbukott a spanyol-portugali tengeri suprematia