A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén
29 részt pedig a keménynyelv rezgésképessége egy álló légliullám rezgési változatai által sohasem szenvedhet módosulást, következik hogy a síp ily körülmények között hangot nem adhat. Miután a phisikai tankönyvekben e tárgyról mindenütt ama téves nézetet találtam feljegyezve, hogy a keménynyelvü sípok, kiilömböző hosszúságú sípcsövek alkalmazása mellett semmi, vagy csak nagyon csekély változást szenvednek hangmagasságukban az együttrezgő légoszlop által, jó lesz az említett téves nézet megczáf olására kísérleteim egyikének eredményét közölni. Egy légkamrával berendezett sípban alpaccából kalapált és a-ra (440 rezgés 1" alatt) hangolt kemény nyelvet alkalmaztam. Ezen hangnak megfelelő álló rezgésii léghullám hoszsza 16° C nál 0' 386 m. A midőn ezen sípot fokozatosan hosszabb sípcsövekkel szereltem fel, azt tapasztaltam, hogy a síp csak oly csövek alkalmazása esetében szólalt meg, melyek hossza következő határok közé esett: 0 %& 18-2 azaz 0 és közel X/2 közé 36 „ 58 „ igen közel X és 3 X/2 közé 74 „ 95 >5 i) >) j> 2 X „ 5 X/2 „ 115 „ 136 n » i? d X „ 7 X/a „ került; minden egyébb hosszúságú sípcsőre nézve ellenben a síp néma maradt. Hogy a kemény nyelvű sípokra felállított törvény külömben még azon esetre is érvényben marad, a midőn azt csak fnvókára erősítve, lég- szekrény nélkül, hozzuk alkalmazásba, — úgy hiszem — kétséget nem szenvedhet. B) Az ajaksipok. 14-ilc ábra. 1. A hangébresztés mivolta és a hangalakulás lényege. I Az ajaksip fejébe (14. ábra a) szorított levegő a sípszár (b) ajaknyilása előtt elvonulva, szivóképességénél fogva a sípcsőből levegőt ragad ki magával, miáltal a sípcső alsó részében szivóképes- ségébez mért légritkulás tamad, melyben a légrészecskék lefelé t. i. a síp feneke felé nyomulnak. Ezen ritkítás bizonyos fokot elérvén a légszalag következő része a külső lég nyomása áltál a sípcsőbe irányittatik, mely alkalommal ismét kívülről ragad magával a sípcsőibe levegőt; itt most a légsugár részecskéi saját sebességük s mozgási irányuk, továbbá a létesített ritkításból eredő egyoldalú nyomás folytonos behatása alatt a pontozattan jelölt nyilak irányában te- reltetnek, és így a feleiről lefelé terjedő légrétegeknek útját állják és azokkal összeütköznek, következőleg a ritkítást sürüsitéssel váltják fel. E siiriisitésnek szükségkép azon következménye lesz, hogy a légáram újabb része ismét a sípcső ajaknyilása előtt a szabadba
