Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
10 szőnyegre került ügyek és törvények nagy fontosságát, messzeható horderejét s elutasithatlan nagy következményeit; a dolgok mélyébe ható lelki szemeinek éles sugarával jobban belátta, mint bárki más, hogy épen ezen törvények azok, melyek a politikai nagy átalakulás öntudatos kezdeményezésének és előkészítésének magvait hordják méhökben. A szabadság, alkotmányosság és jogegyenlőség magasztos eszméitől áthatva, a nemzet törvényeit és jogait teljesen ismerve, a korona és nemzet érdekeit soha szem elöl nem tévesztve, saját érdekei-, vagy hirnevének emelésére soha nem gondolva hirdette itt Deák Ferencz az örök igazság szent igéit; tapintatos közbenjárásával kiegyenlítette, ha kiegyenlíthetők voltak, — ha pedig azt nem tehette,' kérlelhetlen logicai szigorral, érveinek döntő súlyával győzte le az ellennézeteket. Ily rendkívüli tehetség nyilvánulása, párosulva aranytiszta jelleme-, önzetlensége- és a legszentebb czélokra irányzott ragyogó hazaszeretetével, csak hamar kivívta Deák Ferencz számára a csupa történelmi nagy emberekből alakult liberális pártban a vezérszerepet. Sőt ugyan e fényes tulajdonok kivívták számára még az ellenfél nagyrabecsülését és bizalmát is elannyira, hogy mind az 1832/6-ik évi, mind az 1840-ik évi országgyűléseken minden kétes és nehéz feladat megoldásában az ö tömkelekbontó nagy bölcseségéböl sugárzott a vezérfény^ mely kívánt sikerre vezetett. „Mindazon törvények kezdeményezésében és megalkotásában — mond G. K. a nagy halott koporsójánál tartott gyászbeszédében, — melyekkel az említett országgyűlések hazánk állami életének nagy átalakulását megkezdették, kétségkívül nagy része volt hazánk számos, jeles és nagy fiának; de azoknak a törvényhozás utján való megalkotására mégis senkinek nagyobb befolyása nem volt, mint azon országgyűlések szellemi vezérének, Deák Ferencznek.“ Elmellözöm az ezen országgyűléseken alkotott, a nagy átalakulás magvait méhökben hordozó jeles törvények felsorolását; de nem mellőzhetem el azt, hogy ugyanezen országgyűlésen a néhai dicsőült Ferdinand császár és király magyar királyi czimére nézve oly kérdések merültek fel, melyek alkalmat szolgáltattak a honatyáknak komolyabban gondolkodni ama közjogi viszony felett, mely hazánk és 0 felsége többi országai között alkotmányunkat védő törvényeink ellenére keletkezett, s úgynevezett gravamenek hosszú sorai daczára fenállott. Es e komolyabb gondolkozás ébresztette fel a nemzetben elévülhetlen jogainak márrnár enyésző öntudatát; e komolyabb gondolkozás keltette fel a koronás királyához mindig tántorithatlan hűséggel ragaszkodó nemzetben a vágyat — nem meggyengiteni a pragmatica sanctiónak a hatalom pallosát villogtató jobbját — hanem igen is uj életre villanyozni a tehetetlenné zsibbasztott baloldalát is, hogy kezében a törvénykönyvvel vívja vissza s védje meg a nemzet elévülhetlen alkotmányos jogait, vivja vissza s védje meg az ősök vérén szerzett drága haza szent szabadságát! Nem
