Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
11 mulaszthattam el e körülmény felemlitését, mert épeu ezen felköltött vágy által előidézett törekvések képezik kiindulási pontját ama közjogi alap élet- beléptetésének, mely felséges urunk államai között a korona és nemzet közös megegyezésével a jelenben fennáll, s mely dicsőült nagy Deák Ferenczünk legkitűnőbb monumentális müve! 1843-ban Deák Ferencz az országgyűlésben nem vett részt meggyőződésével ellenkező utasítások miatt. A legnagyobb lelkesedéssel megkezdett 1847-dik országgyűlés elején, betegség által akadályoztatván, nem lehetett jelen. De midőn a kedvező európai közhangulat által is sürgülve megindult a nagy átalakulási mozgalmak árja, betegsége daczára is megjelent s helyet foglalt, az első magyar független felelős minisztériumban elvállalván az igazságügyi ministeri tárczát. És lehetett-e a szent igazság ügyét méltóbb kezekre bizni, mint azon Deák Ferenczéire, ki a jog- és igazság átszellemült bajnoka volt mindig, kinek ajkairól a közvélemény szájába mentát e mondás: „Ha szabadok akarunk lenni, legyünk igazságosak!“ A költőink által elhintett magasztos eszmék magvaiból kelt szabadság fája dúsan virágzott, sőt fejleni kedtek gazdag gyümölcsei; óh de bősz zivatar viharzott rá, mely lerázta gyenge gyümölcsit, letépte zöld leveleit, megtördelte viruló gályáit s még magát a törzset is tövében megingatta ! Midőn a fegyverek megzördültek, Deák Ferencz visszavonult. Ama másik nagy hazánkfia, ki ekkor már mint egy Neptun — a felzúdult néptenger haragos hullámain hányt államhajó kormányszegét tartá, kit egy akkori költő igy szólított meg: „Rákóczy mennyből kitört lelke vagy!“ ki — úgy látszik valóban Rákóczy szellemével Rákóczy sorsát is örökölte, — alig kiküzdött, már is megtámadott szent szabadságunk s nemzeti önállásunk ügyét a harcz élére bízta. — Oh ne mondjátok a harczot, a szabadság ama szent harczát — meddőnek ! Hisz a világosvári gyászos katastropha daczára több eredménye volt annak, mint előbbi országgyűléseink összes gravame- neinek ; mert mig ezek mellett elfeledett bennünket mindenki, úgy hogy a magyar név is letűnt a világtörténelmi szinpadról: addig ama dicső harczok tudtára adták az egész világ szabadságért lángoló népeinek hogy: „Él magyar, áll Buda még!“ De fátyolt! sürü fátyolt e múltra! A világosvári gyászos katastropfa után a csüggedő nemzet egyetlen reménye Deák Ferencz bölcseségébe kapaszkodott ; s ö, ki rendkívüli élű szellemi szemeivel mélyebben látott be a jövő titkaiba, mint bárki más, szívós kitartást, passiv ellentállást javaslóit. És a földig tiprott nemzet — mint valamely kemény szirt a habok csapkodásit — érezte a győzök gőgjét, de férfiasán megállta.
