Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
20 melynek bevégeztével igen kitűnő oklevelet nyert. — Ugyanezen időben szorgalmasan látogatá a bécsi politechnikumban ünnep- e's vasárnapokon tartatni szokott népszerű előadásokat, s itt a menyiségtani, mértani, természettani, erömütani és géptani szakokban kitűnő előmenetelt tett. 1854. októbertől kezdve 1855. végéig, mint kisegítő tanár, nyert alkalmaztatást ugyancsak a bécsi Sznt. Anna-iskolánál, s ezen itteni működéséről fényes hivatalos bizonyítvány állíttatott ki részére. — 1855. november óta a bécsi úgynevezett Bauernmarkt-reáltanódánál működött, és ez időben tett a bécsi Schottenfeld- föreáltanodánál tanári vizsgálatot is, mely öt az osztrák tartományi alreálta- nodánál a mennyiségtani szakokra tanképesité. Az 1858/e. tanév elején neveztetett ki a pécsi, akkor még városi al- reáltanodához rendes tanárrá, és ezen időben kezdődik az ö irodalmi tevékenysége is mennyiség- és természettani irányban, miről intézetünknek 1859, 1860. és 1862. évi értesítvényei tanúskodnak. — 1862-től 1870-ig a soproni kath. alreáltanodában volt a mennyiség- és természettan rendes tanára, mely intézet 1870-ben föreáltanodává kibővülvén, ö a nagym. vallás- és közoktatási minisztérium jóváhagyásával annak ideiglenes igazgatója lett. — 1872-ben üresedésbe jővén a pécsi állami föreáltanodában mennyiségtani tanszék, családi viszonyai miatt ide visszakivánkozott, s az állomást meg is nyerő. Ez időtől fogva működött tanintézetünkben, mint a mennyiségtannak a felső osztályokban rendes tanára. — Szelíd, humanus bánásmódja, értelmes, világos előadása, s a tantárgy- és tanulók iránti meleg szeretete által teljes mértékben kinyerte úgy a tanulók-, mint azok szülőinek szeretetét, nagyrabecsülését. Tanártársai közt előzékeny, barátságos, szóval őszinte jó collega volt, ki folytonos jó kedélyével s valódi egészséges humorával mindenki előtt szeretetre méltóvá lett. — April 17-én — húsvéthétfőn — a délutánt néhány rokon- és ismerősével a szabadban töltötte: 4—5 óra tájt éles, hideg széllel jött eső lepte meg az e napon — köztudomás szerint — a szabadban mulatni szokott népsokaságot, köztük a kis társaságot is, melyben boldogult collegánk volt; s ö, a mégcsak 43-ik évében, férfikora délszakában levő, erőteljes, csinos — mondhatnék — edzett férfiú, ki a legzordonabb téli napokban is távol eső lakásáról többnyire kigombolt téliöltönyben jött az intézetbe ; ki sokszor dicsekedve mondá, hogy ö sohasem fázik, — e napon áthült. — Más nap — kedden — eljött az intézetbe, de gubbaszkodó volt, tréfásan mondá, hogy jobb szeretne az ágyba, mint az előadásra menni. Harmadnap — szerdán — már nem jelent meg, üzent az igazgatónak, hogy tanóráinak helyettesítéssel való betöltéséről nehány napra gondoskodjék. E sorok írója s többen kartársai közöl naponkint meglátogatták, mások részvéttel tudakozódtak hogyléte felöl; a tudósítás mindig szomorúbb, mindig aggasztóbb lett; april 26 án látogatói azon hirt hozták, hogy életéhez kevés a remény, habár a kezelő hasonszenvi
