Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
21 orvos még mindig bízott és biztatott; april 27-én reggeli 3 órakor megszűnt élni. A boldogulnak hült tetemei april 28-án délutáni 5 órakor temettet- tek el; az ünnepélyes gyászmise pedig, melyen az ifjúság s az összes tanári kar jelen volt, május 7-én mutattatott be a szt.-ferenczrendiek templomában. Fuchs Pálban a hazai tanügy egy nemesérzelmü, lankadatlan buzgalom, szakképzett tanférfiút vesztett, kinek úgy a gyakorlati, mint a taniro dalom terén eddig tett eredményes munkássága alapján teljes joggal kiáltha- fel: „Mennyit tehetett volna még, ha az Ég életének kedvez!“ Az elköltözött levetkezé a földi gondokat; hátra hagyá a hazának tett szolgálatait; de hátrahagyd egyszersmind mélyen sújtott kesergő özvegyét 6 neveletlen árvával. A most említett halálozás folytán az 187 6/7. tanévre üresedésbe jött intézetünkben a mennyiségtani tanári állomás, melynek betöltésére nézve kötött szerződés alapján, Pécs szab. kir. város hatóságát illeti a kijelelési jog. E mellett a VIII. osztály is meg fog nyittatni s ez okból még egy új tanári állomás is szerveztetik. Intézetünkben ezen állomás a német nyelv- és irodalom tanszékére hirdettetett. Az intézeti ifjúság száma, habár csekély mérvben fogyott is, mégis oly nagy maradt, hogy az első és második mellé párhuzamos osztályokat kellett nyitni. A tanulók erkölcsi viselete-, szorgalma- s az egyes tantárgyakban tett előmeneteléről az alábbi érdem sorozat tanúskodik. A múlt évben keletkezett „Eötvös-egylet“ czimü ifjúsági irodalmi önképző kör ez évben is sikeresen folytatta nemes működését. A szintén múlt évben keletkezett „iskolai takarékpénztár“; nem különben a „segélyegylet“ is gyarapodást tüntetett elő, mely utóbbiról a kimutatás alább következik. Hálás köszönet nyilvánítása mellett emlékszünk meg intézetünk nemes keblű jótevőiről: Kovács Zsigmondi pécsi megyés püspök ö nagy méltóságán és Jeszenszky Ferencz baranyamegyei első alispán, kir. tanácsos ur ö nagyságán kívül, kik örök időkre tett nagyszerű ösztöndíj-alapitványaik által érdemiették meg az intézet soha meg nem szűnő háláját; ez évben is forró köszönetét mondunk a pécsi nagyságos és ft. székesegyházi káptalannak azon kegyességéért, mely
