Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

VII. Adatok az 1941/42. iskolai év történetéhez

47 ezután közösen néhány karácsonyi éneket énekeltek el, majd boldogan távoztak otthonukba, hogy megkezdjék a szünetet. Kaszap István-emlékünnep. A lélek mélyére szántó élményben volt részük azoknak, aki jan. 18-án délután a gimnáziumunk dísztermében résztvettek Kaszap István emlékére rendezett ünnepségen. A katolikus Anyaszentegyház csodálatos, Isten kegyelméből táplálkozó életereje napjaink zűrzavaros világában is tud szenteket felmutatni. Szenteket, akik a modern kor gyermekei, akik nemrégiben köztünk éltek még, akiknek alakját nem a legenda sokszor leheletszerű világa vonja be, hanem a mindennapi élet küzdelmei emelik magasan, hősként a krisztusi élet ormaira, akiket a ma gyermeke is követni tud az életszentség meredek lejtőjén. Ilyen krisztusi példakép Kaszap István is, a székesfehérvári ciszterci diák, később jézustársasági novicius, akinek időben rövid, de érdemekben annál* gazdagabb életével ismerkedhettünk meg e napon. Marschall Ráfael, a székesfehérvári ciszterci gimnázium hittanára, Kaszap István egykori tanára, a szentség hírében elhunyt ifjú diákéveiről számolt be. Mint diák, példaképe volt a vallásos, komoly, erkölcsileg nemesen gondolkozó ifjúnak. Tanulmányaiban eleinte ingadozó volt, csak az utolsó osztályokban küzdötte fel magát szilárd akaraterővel a jelesek közé. Szolgálatkész, jókedvű, tréfás, de tisztaszemű ifjú. Egyszerű alázatos lelke késztette arra, hogy ne bízzék önmagában és csak tanárai ismételt bíztatására mert vállalkozni arra, amire magát méltatlannak és érdemtelennek tartotta: a szerzetespapi pályára. Cserkészéletéről Krassóy Ferenc, kereskedelmi iskolai tanár, egykori cserkészvezetője tárt elénk egy-két vonást. A cserkészideált tökéletesen valósította meg. Szinte megható nála az az igyekezet, hogy másokon segítsen. Rá mindig lehetett számítani, akármilyen munkáról volt is szó. Rajongója volt a szabad természetnek, amelyben Isten képmását látta meg. A hegyeken azért szeret időzni, mert ott közelebb van az éghez. Kiváló tornász. Intézetének sok dicsőséget szerzett a tornaversenyeken elért eredményeivel. A dunántúli kerület ifjúsági tornabajnoka lett. Őrsvezető korában nagy odaadással neveli az ifjabb cserkészgenerácíót. Emléke most is él a vadgalamb-őrsben. Valóban el lehet mondani róla, hogy nemcsak megkezdte és élte, hanem be is fejezte a jó munkát. Istenért és embertársaiért lángoló lelke vitte őt a szerzetespapi pályára. Jezsuita -lett. P. Endrődy László, jézustársasági atya, teológiai tanár mutatta be őt, mint jezsuita noviciust és vázolta előttünk életének utolsó szenvedésteli szakaszát. Boldogan köszönt be a Manrézába, hogy rálépjen az Istenhez vezető ösvényre és mindjárt kezdet kezdetén a legnagyobb odaadással szentelte magát a szerzetesi életnek, ő maga mondta, hogy akit Isten szeret, annak sokat kell szenvednie. Őt nagyon szerette az Űr, mert sok és nagy szenvedést bocsátott rá. Súlyos betegségbe esett, amely előtt az orvosok is tehetetlenül álltak és nem tudtak segíteni rajta. De ő szívesen vállalta és viselte a szenvedéseket. Másokért ajánlotta fel, akik megfeledkeztek Istenről. Szent Erzsébethez hasonlóan Te Deumot énekelt legnagyobb fájdalmai közepette is. Életében is mindig a Krisztushoz akart hasonló lenni, de halálában még jobban. Szeretteitől távol kellett meghalnia. Halálában megvalósult Krisztus Urunk mondása: hacsak nem jut a mag a földbe és el nem pusztul, nem hoz gyümölcsöt.