Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

III. A Ciszterci Rend jubileumi ünnepségei Pécsett

19 szerénység, az alázatosság és a szolgai meghunyászkodás között, — hol van a határ a fösvénység és a józan takarékosság, a bőkezűség és a tékozlás között, — hol van a határ a hiúság és a nemes ambíció között, — hol van a határ a jóra való restség és a józan meggondolás, a beosztásos élet között — és így tovább a szavakba nem foglalható megérzések, melyeket csak lelkek tudnak mások lelkébe átömleszteni és csak olyan lelkek, melyek ezeket a megérzéseket századokon át öröklik és örökítik tovább. És azután a becsület, mely nem kérkedő, mely magáért van, nem másokban keresi bíráit, de önmagával számot vetni bír. Azután az önuralom, mely minden uralkodás lehetőségének az egyetlen reális alapja. Aki uralkodni akar mások felett, annak első sorban önmaga felett kell biztonságban uralkodnia. Azután a hazának a mindenek felett való szeretete, mely hazaszeretet a hitből fakad, a kettő öszefügg. Valami magasztos tisztelete a tradícióknak, mely nem a hozzánk mindig közelebb álló és könynyebben érzékelhető természetes dekadencián keresztül értékeli a multat. Hiszen véges minden, amit az ember alkot, a legtökéletesebb alkotásoknak előbb-utóbb a dekadenciába kell fulladniok, de vannak örökérvényű igazságok, melyek minden időben felkutathatók, ezeket kell megismerni, kiemelni és követni. — A hazának ezt a magasabb esztétikai alapokon nyugvó szeretetét nem tuflják megtörni a história viharzásai, ez nem veszít reményt, ebből fakad az átérzése az egyéni kötelességek lelkiismeretes pontos teljesítése szükségességének és az átérzése a nagy közösség érzetének, melynek megfelelően az egyéni érdekek természetszerű, sőt többé-kevésbbé úgy a vallás, mint a haza szempontjából köteles kielégítése során soha sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az mások érdekeit ne sértse s azokkal párhuzamosan haladjon. Mert nem lehet egyéni jólét és gazdagság, ha a nagy közösség beteg, csak a biztonságos és nyugodt közállapotok adhatják meg az egyének számára is az értékeket. Tévedés az, hogy nagyvonafú elhatározások hozzák meg a társadalom boldogságát. Az élet millió és millió apró tételből adódik és ezek alakítják ki a nagy íveket. A társadalom csak akkor lehet boldog és megelégedett, ha mindenki lehető tökéletesen áll és munkálkodik a maga helyén. — És végül mindenek felett és mindent összefogva a Szeretet. Meg kell ismerni és szeretni kell az embert, szeretni kell a természetet. Végtelenül nehéz ennél a kérdésnél az én helyzetem, midőn az én kis barátom Szent Pálnak, a szeretet apostolának örökértékű szép szavait idézte előttem. A bűnösben is meg kell találni az embert és azt is szeretni kell. Nem a bűnt kell szeretni, sőt a bűnt még csak elnézni sem szabad, de fel kell kutatni a bűnös emberben a jónak azt a kis maradék szikráját, mely a legmegátalkodottabb lélekben is ott pislog és ezt kell lángra lobbantani. A lelkeket kell megnyerni és meggyógyítani. Természetes, hogy istápolni kell a szegényeket, de tévedés azt hinni, hogy pénzzel meg lehet váltani a világot. Sem a világot, sem a kötelességeket pénzzel megváltani nem lehet. A lelkeknek kell a lelkekkel dolgozniok. Ne legyünk kishitűek, ne higyjük azt, hogy hiába harcolunk a szeretet fegyverével, míg mások a szeretetlenek. A szeretetnek éppen abban van a csodatévő ereje, hogy megtöri a vele szembe állított szeretetlenséget, szeretetet termel és környezetét is szeretetre kényszeríti, csak legyen őszinte és a lélekből jövő. Valahogyan összekapcsolódik így a vallás és az élet. Nem kell idegenül állania a vallásos embernek az élet hiúságai között és a nagyvilági életet élő ember is lehet vallásos. Sőt éppen a vallása az, amely a hiúságos élet minden viszonylatában is erőt és támasztékot ad. — Nem lehet nem létezővé tenni a szenvedélyeket. Lehet a szenvedélyek feltörő viharai elől kitérni, félreállani, de éppen a vallásos embernek nem szabad visszarettennie attól a feladattól, hogy nyitott mellel bele vesse magát a szenvedélyek viharába és a saját hitének és tudásának erejével igyekezzék lecsendesíteni a szenvedélyek hullámzó tengerét. 2*