Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

III. A Ciszterci Rend jubileumi ünnepségei Pécsett

19 szerénység, az alázatosság és a szolgai meghunyászkodás között, — hol van a határ a fösvénység és a józan takarékosság, a bőkezűség és a tékozlás között, — hol van a határ a hiúság és a nemes ambíció között, — hol van a határ a jóra való restség és a józan meggondolás, a beosztásos élet között — és így tovább a szavakba nem foglalható megérzések, melyeket csak lelkek tudnak mások lelkébe átömleszteni és csak olyan lelkek, melyek ezeket a megérzéseket századokon át öröklik és örökítik tovább. És azután a becsület, mely nem kérkedő, mely magáért van, nem másokban keresi bíráit, de önmagával számot vetni bír. Azután az önuralom, mely minden ural­kodás lehetőségének az egyetlen reális alapja. Aki uralkodni akar mások felett, annak első sorban önmaga felett kell biztonságban uralkodnia. Azután a hazának a mindenek felett való szeretete, mely hazaszeretet a hitből fakad, a kettő öszefügg. Valami ma­gasztos tisztelete a tradícióknak, mely nem a hozzánk mindig közelebb álló és köny­nyebben érzékelhető természetes dekadencián keresztül értékeli a multat. Hiszen véges minden, amit az ember alkot, a legtökéletesebb alkotásoknak előbb-utóbb a deka­denciába kell fulladniok, de vannak örökérvényű igazságok, melyek minden időben felkutathatók, ezeket kell megismerni, kiemelni és követni. — A hazának ezt a magasabb esztétikai alapokon nyugvó szeretetét nem tuflják megtörni a história viharzásai, ez nem veszít reményt, ebből fakad az átérzése az egyéni kötelességek lelkiismeretes pontos teljesítése szükségességének és az átérzése a nagy közösség érzetének, melynek megfelelően az egyéni érdekek természetszerű, sőt többé-kevésbbé úgy a vallás, mint a haza szempontjából köteles kielégítése során soha sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az mások érdekeit ne sértse s azokkal párhuzamosan haladjon. Mert nem lehet egyéni jólét és gazdagság, ha a nagy közösség beteg, csak a biztonságos és nyugodt közállapotok adhatják meg az egyének számára is az értékeket. Tévedés az, hogy nagyvonafú elhatározások hozzák meg a társadalom boldogságát. Az élet millió és millió apró tételből adódik és ezek alakítják ki a nagy íveket. A társadalom csak akkor lehet boldog és megelégedett, ha mindenki lehető tökéletesen áll és munkálkodik a maga helyén. — És végül mindenek felett és mindent összefogva a Szeretet. Meg kell ismerni és szeretni kell az embert, szeretni kell a természetet. Végtelenül nehéz ennél a kér­désnél az én helyzetem, midőn az én kis barátom Szent Pálnak, a szeretet aposto­lának örökértékű szép szavait idézte előttem. A bűnösben is meg kell találni az embert és azt is szeretni kell. Nem a bűnt kell szeretni, sőt a bűnt még csak elnézni sem szabad, de fel kell kutatni a bűnös emberben a jónak azt a kis maradék szik­ráját, mely a legmegátalkodottabb lélekben is ott pislog és ezt kell lángra lobbantani. A lelkeket kell megnyerni és meggyógyítani. Természetes, hogy istápolni kell a sze­gényeket, de tévedés azt hinni, hogy pénzzel meg lehet váltani a világot. Sem a vilá­got, sem a kötelességeket pénzzel megváltani nem lehet. A lelkeknek kell a lelkekkel dolgozniok. Ne legyünk kishitűek, ne higyjük azt, hogy hiába harcolunk a szeretet fegyverével, míg mások a szeretetlenek. A szeretetnek éppen abban van a csodatévő ereje, hogy megtöri a vele szembe állított szeretetlenséget, szeretetet termel és kör­nyezetét is szeretetre kényszeríti, csak legyen őszinte és a lélekből jövő. Valahogyan összekapcsolódik így a vallás és az élet. Nem kell idegenül állania a vallásos embernek az élet hiúságai között és a nagyvilági életet élő ember is lehet vallásos. Sőt éppen a vallása az, amely a hiúságos élet minden viszonylatában is erőt és támasztékot ad. — Nem lehet nem létezővé tenni a szenvedélyeket. Lehet a szenvedélyek feltörő viharai elől kitérni, félreállani, de éppen a vallásos embernek nem szabad vissza­rettennie attól a feladattól, hogy nyitott mellel bele vesse magát a szenvedélyek viha­rába és a saját hitének és tudásának erejével igyekezzék lecsendesíteni a szenve­délyek hullámzó tengerét. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom