Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

III. A Ciszterci Rend jubileumi ünnepségei Pécsett

20 — Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Az elmondottakban igyekeztem röviden vázolni azt a felbecsülhetetlen értékű nagy kincset, melyet szeretetteljes kezek a tudományokon keresztül, észrevétlen öntöttek lelkeinkbe, azt a nagy ajándékot, azt a láthatatlan talizmánt, mellyel útnak bocsátottak innét az Alma Mater nyugodalmas kikötőjéből az élet tengejére. Szeretném bírni a szónak azt a hatalmát, mellyel meg tudnám nyitni a lelkeket, szét tudnám szórni ezt a szellemet, hogy úrrá legyen a világ felett és különösen meg tudnám világítani az itt tanuló kicsiny barátaim szívét, hogy minél többet szívjanak magukba ebből a szavak és betűk mögött élő hatalmas szellemiségből, hogy majdan az életben maguk is minél teljesebben tudják árasztani maguk körül az abból fakadó igaz keresztényi életet, bölcsességet és hazaszeretetet. Az az érzésem, hogy Szent Róbert és Szent Bernát fiai nyolcszázesztendős hazai munkálkodásának azzal állítjuk a legszebb emléket és azzal rójuk le leginkább hálánkat áldást hozó fáradozásaikért, ha magunkba zárjuk, magunkkal visszük és továbbadjuk az ő hatalmas lelkiségüket. Méltóztassanak megengedni, hogy városunk nagy fiának Várady Antalnak, Istenben boldogult Inczédy Dénes, a mi szeretett igazgatónk, a Főtisztelendő Rend egyik legnagyobb fiának jubileumára írt ódája egy gondolatával zárjam szavaimat, mely az egész főtisztelendő Rendet illeti: „Akit Te tanítottál ifjú korban, Ki mesterére Tebenned talált, Az tudja, mi a szeretet, a hála, Annak szívében a Te képed él!" Majd a gimnázium zenekara Nyolczas Ipoly vezénylésével Händel: Largo-ját adta elő meglepő ügyességgel. Utána dr. Esztergár Lajos, Pécs szab. kir. város polgármestere, a város nevében üdvözli a jubiláló Ciszterci Rendet: — Bármilyen gyenge is egy ember, ha nap-nap mellett elvégzi kötelességét, bármily kicsiny eredmény maradjon nyomában, évek során a kis munkarészek hatalmas alkotássá nőnek. — A Ciszterci Rend 800. éves munkájának eddig elért eredményeinél kell a mai napon megállni, a munka, az alkotások, a tettek 800 éves múltjánál. — A távlat, ami előtárul, az alkotások gigászi nagysága mellett törpévé teszi a szemlélőt és alkalmat ad az elismerés, a hála és a ragaszkodás megnyilatkozásaira. — Tavasszal került sor az évforduló megünneplésére, amikor az élet megindul, a téli dermedtséget felváltja az élet nedve, mikor megpattannak a téli álmukból felébredt fák rügyei, mikor megszínesedik a mező, megjelennek az életet hirdető tavaszi virágok, mikor az eke nyomán barázdába fordult föld fényesedése terjeszti az élet illatát, amely illat belekapaszkodik az ember érzékeibe, munkára készteti, a mag elvetésére, hogy kisarkadjon belőle az új élet, az új táplálék. Tavasszal ünnepel a Rend, mikor a virágillat, madárdal, a tavaszi ragyogó nap, a csillagos égbolt, az ébredő természet poézist, dalt, muzsikát sugal és betölti a lelkeket nagy elhatározásokkal. — 800 év előtt a Mindenható ajándékot hozott a nemzetnek a Ciszterci Rend letelepítésével, mert a csatához szokott és harcokban edződött magyar népnek a termelő munka megtanítását adta. A Ciszterci Rend nem a könnyű munkával engedelmességre és termelésre szorítható földön ütött először tanyát, hanem felkereste a mocsaras helyeket, amelyekről levezette a. vizet, szorgalmas, fáradságot nem ismerő munkájával az iszapot átváltoztatta termőfölddé, fejszecsapásai nyomán az őserdők sötétségében utat nyitott a napsugárnak, hogy a felszáradt mocsár, a kiirtott őserdők helyét elfoglalhassa az aranykalász. •— A Mindenható akarata vezényelte Magyarországba a Rendet, hogy a munkára,