Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

43 vagy játékoskodás prédájává tenni, Minden ilyen óra valamely határozott eredménnyel járjon s gyarapítsa a tanulók tudását. „Kísérleti napló" feltétlenül szükséges. Ha óra alatt nem végzett a tanulócsoport feladatával, akkor az adatokból otthon vonja le a követ­keztetést. A munkaórákhoz való kísérleti eszközök ne legyenek túlsá­gosan kezdetlegesek; ez a komolyság rovására lehet. Ezért nem alkalmas az a megoldás, ha a tanulókkal otthon készíttetjük el az eszközöket, sőt az sem, ha az iskolában. Ezek az ú. n. „barkácsolt eszközök". Azt meg­tehetjük, hogy zsinórt, gombostűket, kis tükröt, mágnest stb. hozatunk velük az iskolába. Ezeket természetesen munkaóra után visszaviszik. Az eszközök hiánya nem nagy akadály. Vonalzóval és zsebórával is tart­hatunk már hasznos munkaórát. Az ú. n. „szabadkézi kísérletek"-hez nem kell sok eszköz. Ilyen pl. sebességmeghatározás a szabadban, az inga törvényének meghatározása, az egyensúly törvénye, a súlypont meghatá­rozása, a lejtő törvénye, a rugalmasság törvénye, a mágneses erővonalak, a síktükör törvénye, esetleg a lencsetörvény. Átmeneti megoldásként több helyen néhány tanuló méri csak le az osztály előtt az adatokat. Ezt min­denki leírja magának. Az adatok feldolgozása lesz aztán a következtető, törvénymegállapító munka. Pl. az adatok grafikus feldolgozása. Ez ter­mészetesen nem teljes megoldás. A komoly következtető munkát lehe­tőleg saját méréssel alapozza meg a tanuló. A munkaóra anyaga lehet: fogalomfelépítő, törvénymegállapító, alkalmazó és igazoló feladat. Lehet kvantitatív és kvalitatív is. (Hahn Schwalbe: Physikalische Freihandver­suche, Berlin.) Fontos annak hangsúlyozása, hogy a manuális munkáltatásnak, vagyis a munkaórának nem lehet a tanításban egyeduralma, sőt túlysúlya sem! A tananyagnak, az egyes tárgyköröknek ugyanis nem minden része alkalmas a munkáltató módszerrel való feldolgozásra, s ami szintén fon­tos, a munkaóra nem adhatja az ismereteknek a rendszerezését. Ezért a kollektív óráknak mindig megvan a jelentőségük és a túlnyomó többségük. A munkáltató tanításnál, a munkaóráknál ügyeljünk az elv lényegére. Ne legyen az puszta manualizmus, hanem szellemi aktivitás. A munkaelv nem a manualizmus elve, hanem a gyermeki aktivitás elve. Ennek segítője csak! Szellemi tevékenység szükséges, mert az érzékszervek puszta fog­lalkoztatása és a szellemi finomodás között önmagában semminemű kap­csolat sincs. IRODALOM: Dr. Kornis Gyula: A cselekvés szelleme. T. K. 1930. 221. Robert Honegger: Der Bildungswert der manuellen Bestätigung. Zürich. 1928. Braun Otto: Grundriss der Philosophie des Schaffens, 1911., Münster. Burger: Arbeitspädagogik. 1914. M. Gebhardt: Arbeitspädagogik im Physikunterricht. Z. f. d. phys. u. ehem. Unt. 1924. IV. 277. Clostermann: Philosophie und Psychologie der Arbeitsschule. Fischer: Psychologie der Arbeit. Arbeitschule. 1925. Kerschensteiner: Begriff der Arbeitschule. Leipzig, 1913. Scheibner: Zwanzig Jahre Arbeitsschule in Idee und Gestaltung. Leipzig. Quelle u. Meyer, 1928.

Next

/
Oldalképek
Tartalom