Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

40 cél, melynek szolgálatába állítja a részletmunkáknál felbukkanó képzetsorozatot; H. Denzer szerint a munka szellemképző, ismeretszerző tevékenység; M. Enderlinnél a kézi-munka a szellemi képzés alapja, c) Esztétikai nevelőhatás: C. Götze, Jessen, Lange, Liberti Tadde az alakító kézi-munkát, Gansberg, Scharrelmann, Gurlit, Seinig mindenfajta kifejezést, kézi-munkát hangsúlyoz esztetikai nevelés céljából. Jessen szerint fejlesszen a kézi-munka érzéket a valódi anyag, a valódi technika, a helyes használati formák és a helyes arányok iránt, Seinig szerint a munkaiskola eszközei a szavak, a mozdulatok, a drámai cselekvés és a kéz tevékenysége, d) Etikai nevelőhatás: Zwingli, Comenius, Loche, Herbart szerint a munka a tétlenséget, a rossznak szülőanyját elűzi, J. G. Fichtenél a munka az egyént saját erejére utalva rászoktatja, hogy saját munkájából éljen és kifejleszti benne a felelősséget a közösséggel szemben; Sailer: a munka önmagában kellemetlen foglalkozás, de éppen ezért, mert hozzászoktat egy kellemetlen foglalkozáshoz, morális nevelő hatású; Niemeyer: a cselekvő ösztönt morális cél szolgálatába állítja; Fröbel: „az embernek Istenhez való megszentelő rokonsága" a cselekvésben rejlik és ezért egészítik ki egymást kölcsönösen a munka és a vallás; Herget, Natorp, Weigl, Kautz, Eberhard szerint a munka az az erkölcsi cselekedet, melynek gyakorlására az iskolának inspirálni kell s a munkaiskola éppen ezt teszi; Förster a lélekkel megtöltött munkát állítja a jellemnevelés szolgálatába, e) Szociálpedagógiai hatás: Rousseaunál a kézi-munka tiszteletet kelt a kézművesség iránt; Robert Seidel: a munkaiskola a munkaközösségen alapuló jövő társadalom iskolája. Szervezeti formája ugyanis a munkaközösség. A tanuló úgy tartozik e közösségbe, mint a felnőtt az államba. A munkaközösség tehát alkalmas tér az állampolgári erények fejlesztésére; Fichte szerint a munkában a felelősségérzet fejlődik ki, ami állampolgári erény; Kerschensteiner pedig egyenesen úgy definiálta a munkaiskolát, hogy ez az az iskola, melynek célja az ideális állampolgár nevelése s melynek szervezete ebből a célkitűzésből következik. U. így Pösche, Dewey, Scherer és Schenckendorff; f) Harmonikus nevelő hatás: Pestalozzi, Frőbel, W. Götze, a „Leipziger Lehrerverein", Hugo Gaudig. A cél a nyers egyén(-iség)-ből kiformált személyiség. Ez pedig sem csak kézimunkával, sem csak szellemi munkával nem érhető el. „Jóllehet a kézi-munka erősebb hangsúlyozása, a technikai munka behatolása a természettudományi tárgyak tanításába a jövő iskolájának értékes jellemvonásai lesznek, de felszabadító ereje, erőket kiváltó ereje csak az öntevékenység eszméjének van." „Öntevékenység által lesz az iskola „munkaiskolává", azaz azzá az iskolává, melyben a tanuló önálló tevékenysége a lényeges, az iskolában uralkodó tevékenységi forma." (Gaudig: Die Schule ím Dienste d. werd. Persönlichkeit. V. I. P. 10., 89—90.) U. így Ottó Scheibner és A. Ferriére is. A munkaiskola mai fogalmát az 1920. júniusban lefolyt „Deutsche Reichschulkonferenz" tisztázta, mely talán Kerschensteiner szavaival jellemezhető legjobban. „A munkaiskola az az iskola, mely módszere és egész szerkezete által kiváltja a kultúrjavak nevelő értékét. Ez pedig a kultúrjavaknak nem átadása, hanem a feldolgozása által lehetséges, azaz azáltal, hogy az egyén szelleme asszimilálódik az egyes kultúr-