Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

41 javak struktúrájához." (Kerschensteiner: Begriff der Arbeitschule. P. 69.) A kézi-munkát ennek a feldolgozásnak a szolgálatába állítja. Arra a kérdésre tehát, hogy a „munka" valamilyen „tantárgy vagy tanítási elv"-e, Wetekamp ezt a feleletet adja: sem kizárólag az egyik, sem a másik, hanem mindkettő. (Wetekamp: Selbstbetätigung und Schaffensfreude in Erziehung und Unterricht. P. 43.) A munkaiskola lényeges jellemvonása, hogy benne a nevelés és tanítás eszköze a tanulók öntevékenysége. A munkaiskola az öntevékenység iskolája. A metodikailag és teleologiailag életszerű munkaiskolában „a tanítás vezető gondolata az öntevékenység, ami teleologiailag levezethető a nevelés céljából, ami a személyiség kifejlesztése az önállósággal és kauzálisan megokolható a gyermek természetével: lényének kifejezésére való ösztönös törekvésével" (Schiebner: Die Vorbereit, a. d. arbeitsbet. Unt. 1922. 20 Jahre Arbeitschule. P. 279—280.). Az iskolai munka célja nem a teljesítmény, hanem a lélek gyakorlása, nem a munka által elért konkrét eredmény, hanem a lélek fejlesztése. Ha az iskola ennek a munkának a színtere, akkor beleilleszkedett az ember természetes fejlődésmenetébe. Az öntevékenység Scheibner szerint szabad tevékenység, még pedig saját kezdeményezésre, saját erővel és saját munkamódszerrel. Fischer szerint (Psychologie der Arbeit) az öntevékenység tudatos cselékedet, melynek három jellemző vonása van: 1. az egyén átéli a cselekvés eredetét; saját elhatározásából, a cselekvés szükségességének vágyából folyik (ezért inkább spontán vagy szabad tevékenység: Meumann); 2. lefolyásában mindig jelen van a cselekvő én; a cselekvés az egyéniség kifejeződése; 3. visszahat az egyén további fejlődésére. — A tevékenység, a probléma megoldásának szükségességét a tanulónak éreznie kell és a problémák önálló kitűzésére és önálló megoldására rá kell nevelni a tanulókat. Helyzeteket kell teremteni, melyekben a kérdések szükségszerűen vetődnek fel. S ha az egyes tárgyakon belül a problémák fokozatosan egymásból következve adódnak, akkor önálló megoldásuk is sikerülni fog. Az a tanulás, mely a tanulók saját erőfeszítésével és aktivitásával történik, minden téren értékesebb a passzív tanulásnál. Az így tanult anyag jobban megtartható és a gondolkodásban jobban felhasználható. A tanuló erőkifejtésének foka korától és egyéni képességeitől függ. Nem elég az anyagot korukhoz szabni, minden tanuló egyéniségéhez mérten kell megválogatni. Az lenne az eszményi megoldás, ha minden tanuló annyit tanulhatna, amennyi feladatot kapna megoldásra, amennyit önállóan és neki megfelelő erőfeszítéssel meg tud oldani. Ez kötött anyagnál és osztálytanításnál lehetetlen, mert feltételezi, hogy mindenki különböző mennyiségű és minőségű anyagot tanul. Viszont a csoporttanítás nevelő értékei is nélkülözhetetlenek. A verseny fejleszti az akaraterőt és fejleszti a szociális érzéket. A munkaiskolának meg kell tehát találnia azt a formát, mely mind az egyéni, mind a csoportmunkát biztosítja. Az önálló munkára való nevelésnél alkalmassá kell tenni a tanulókat a munkára, mint élményre. A munka-élményre való alkalmassátételnél a következő tulajdonságokat kell felkelteni és fejleszteni: 1. az