Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

39 gógiai törekvése nyomán a munkáltatás a kézműipari foglalkoztatásból a tantárgyi tanítás eszköze lett. Nem a műhelyben és ipari anyagon, hanem a tantervi, iskolai, tantárgyi oktatásba jutott, még pedig mindenütt, ahol csak lehetővé vált a kézi foglalkoztatás. Lay és Meumann fejtették ki az egyes tantárgyak keretében eszközölt cselekvés pedagógiai és didaktikai értékét a lelki élet akcióselméletével. A kéz munkájának, a szenzorikus és motorikus folyamatoknak nagy pszichológiai jelentősége miatt jelszóvá vált, hogy: „a kezet bele a tanításba", még pedig nem külön műhelyi, ipari oktatással, hanem a tantervi tárgyak útján. Legalkalmasabbak erre természetszerűleg a kísérleti tantárgyak, azonban a kézi foglalkoztatás valamilyen formában minden tantárgynál megvalósítható. Gyűjtések, modellkészítések, dramatizálás stb. (R. Honegger: Der Bildungswert der manuellen Betätigung, Zürich, 1928. Diss.) A munkaiskola mozgalmának történeti fejlődését végigtekintve, vegyük sorra fő képviselőinek célkitűzéseit: I. Gazdasági cél: August Herman Franche, Francis de Fénelon, Vierthaler, Kinsky, Milde, a szociáldemokraták, a svéd, a dán munkaiskola-mozgalom, Clauson-Kaas, Herbert Spencer, Ziller Kerschensteiner (nála csak egyik cél!). II. Pedagógiai cél: a) A testi nevelőhatás: John Locke a testi egészség fokozása céljából tartja fontosnak a munkáltatást (az erkölcsi nevelőértékét is említi), Chr. Gottlieb Salzmann és Joh. Michael Sailer szintén testnevelő hatásúnak minősítik, b) Intellektuális nevelőhatás: J. A. Comenius az ismeretek alkalmazása végett rendeli a szellemi oktatás mellé a kézimunkát, J. J. Rousseau minden megismerés forrásának tekinti a kézi munkát, Salzmann szerint a szellemi aktivitás elősegítője, Pestalozzi szerint minden megismerés alapja a szemlélet, melynek tökéletesítéséhez két dolog szükséges: az érzékszervek tevékenységének kiképzése és a szellem alkotó funkciójának fejlesztése. Az érzékszervek tevékenységének kiképzése céljából pedig minden érzékszervet gyakorolni kell; különösen fontos a kéz gyakorlása, mely a legfontosabb tapintószer. Diesterweg és Pösche is a szellemképző ereje miatt hangsúlyozzák a kézi munkáltatást. Aug. F. W. Frőbel szerint minden szemlélet az érzéklésből indul ki s minden szellemi tevékenység végül a konkrét példához vezet vissza, legyen az akarás vagy elképzelés, vagy ítélés. Ezért legfőbb tanítási elv az ábrázolás útján való fejlesztés legyen. A gyermek maga dolgozza fel tudását és amit maga megtehet, azt ne tegye meg helyette a tanító. Mert nem annyira azáltal fejlődik az ember, amit kívülről kap és vesz fel magába, hanem összehasonlíthatatlanul inkább az által, amit maga alkot. Az erők használata u. i. nemcsak megindítja az erőket, hanem nagy mértékben fokozza is azokat. (Päd. Sehr. V. 2. 34.) Követeli, hogy a tanítást közelebb kell vinni az élethez, mert az anyagon "és az anyag által való alakítás, élettel és cselekvéssel telítve, gondolkodással, gondolatokkal és szavakkal kapcsolva, sokkal inkább hozzájárul az ember fejlesztéséhez és kiképzéséhez, mint a fogalmak és szavak által (Päd. Sehr. V. 2. 212). Frőbel ki is dolgozta egy munkaiskola tökéletes tervét (1827); E. Schwab különösen a természettudományok oktatásánál hangsúlyozza a kézi munka képességet nevelő szerepét, J. Fr. Herbart szerint a kézimunkának az oktatásra való nagy hatása onnan ered, hogy a cselekvő gyermek előtt állandóan ott lebeg a főképzet, a