Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

37 Halász Sándor: A nevelés methodikája az önképzés fejlesztése körül. Bölcsészetdokt. ért. 1883. Sopron. F. W. I. Schelling: Vorlesungen über die Methode des akademischen Studium. Tübingen, 1803. Zimmermann Á.: Az anatómia tanításáról. Budapest, Állatorv. Főisk. kiadv. 48. Wessely Ödön: Az egyetemi tanulmányok módszeréről. Budapest, 1933. Lampel. Kornis Gyula: Egyetem és politika. Budapest, 1936. Franklin T. 2. A munkaelv megvalósítása. Ennek szorosabb értelmezésű módja, a) a manuális munkáltatás vagy más néven a „munkaóra", b) tágabb értelmezése a munkaelv szellemének megvalósítása, vagyis „az osztályfoglalkoztatás". Ez ismét történhet tanórán vagy azon kívül is. a) A manuális munkáltatás. A természettudományos forrásmunkák olvastatásából (Aristoteles, Comenius: Orbis pictusa stb.) először a dogmatikus vagy deduktív tanalak fejlődött ki, bő matematikával, játékos alkalmazásokkal, esetleg bonyolult eszközökkel. Ebből lett a demonstrációs tanalak, melyben a középpont a tanár személye. Herbart—

Ziller hatására kialakult később a főleg intellektuális alapokon nyugvó demonstrációs kérdve-kifejtő módszer. A mai, szélesebb pedagógiai célokat tekintő iskola fizikatanításának módszere a tanulói kísérleteken alapuló ú. n. munkáltató módszer. Más elnevezéssel: „munkáltató oktatás", „cselekvés iskolája" vagy „kísérleteztető fizikatanítás". A munkáltatás helyes értelmezése végett jó, ha ezen módszeren belül is végigtekintünk a fejlődés menetén. S akkor valósíthatjuk csak meg tökéletes formában, ha céljait és szervezetét történeti kifejlődésükben látjuk. Első formája a kézügyességi oktatás, a kézimunkaoktatás vagy „mühelyoktatás" volt. Svédországból indult ki. Hozzánk is hamarosan eljutott (Guttenberg). Már 1895-ben megalakult a „Kézimunkára nevelő országos egyesület", (Budapest) és 1905-ben „A népiskolai tanterv" a kézimunkát már kötelezővé tette. (Szterényi József: A háziipari és kézügyességi oktatás Magyarországon, 1896., Budapest.) E kezdőfokú módszertani forma a nemzetgazdasági törekvés szolgálatában állt. Főleg az ipari életre való nevelés, az ipari, technikai szellem propagálása volt. (Dr. Orel Géza: Szociális reformok iskoláinkban, Budapest, 1918.) E műhelyoktatást, a svéd slöjd-öt vagy husflid-ot átvették a franciák: travail manuel elnevezéssel, később meghonosították a belgák és a svájciak is. A slöjd az ipari vidékeken annak kézműiparához, a mezőgazdasági vidéken a gazdasághoz, erdős helyeken a faiparhoz, víz mellett a halászathoz stb. igazodott és igazodik még ma is, ahol megvan. A francia travail manuel főleg műhelyi szerszámismeret, technikai abc., melynek helye az iskolákban felállított műhely. A műhelyoktatás célja: az ipar felemelése. A tanulókat reális alapon buzdítja a kézműipari pályaválasztásra. Munkaközben a tanuló kimutatja ügyességét vagy ügyetlenségét, kedvét vagy ellenszenvét a gyakorlati pályával szemben. Főleg a nagyipari államokban van meg többé-kevésbé változtatott formákban. Ameri-