Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

30 IV. A fizikatanítás módja. A tanulók öntevékenységére épített munkaiskola fizikatanításának módja: 1. a kérdve-kifejtő tanítási alaknak az alkalmazása, 2. a munkáltatás, melynek két formája van: a) a munkaóra, b) az osztályfoglalkoztatás (tanórán belül és kívül), 3. a fizikai gyakorlatok. 1, A heurisztikus, kérdve-kifejtő módszer alkalmazása. Az általános didaktikai módszerek közül, különösen egy módszer olyan, mintha különösen a fizikáé lenne, nevezetesen a heurisztikus módszer. Amikor még előadástanítás volt az iskolában, a számonkérés módja a felmondatás volt. A mai iskolában túlsúlyban kérdezés útján történik a számonkérés. A jól vezetett kérdezés ugyanis nemcsak számonkérés, hanem oktatás, nevelés is egyúttal. Kutat, felráz, magával ragad, hajt maga előtt, a világosság felé vezet, csiráztatja, fegyelmezi és éleszti az értelmi életet. A mai iskolában tehát igen nagy szerepe van a kérdezésnek. Az öntevékenységre való vezetésnek egyik módja számonkérésnél vagy új anyag feldolgozásánál egyaránt. Mivel a lélek igazában csak a gondolkodásban és akarásban tevékeny, a tanulót gondolkodásra kell szoktatni, akaratát pedig gyakoroltatni szükséges. Az egyszerű előadásnál a tanuló, még ha figyel és így szellemileg tevékeny is, nem fejt ki nagyobb munkát. Gondolkodási folyamata nem küzd akadályokkal, a tanár halad előre a megismerés útján, ő csak a nyomában követi. A tanárnak azonban csak útbaigazítónak szabad lennie, a tanuló haladjon előre, maga érezze önvezetésének lelki aktusát. A tanár csak mellette vagy utána haladjon, iránytjelző útmutatásával kísérve a megismerés útján. Akkor tanul eszmélni, fontolgatni, magát megerőltetni, kitartóan törekedni, ha az oktatás folyamán a tanár kérdései csak megmutatják neki azt a célt, melyet el kell érnie. Az önálló tevékenység ápolása és a kérdések legkülönbözőbb alkalmazása tehát egymástól el nem választhatók. Az oktatást megelőző kérdezés a kérdezettet előkészíti, érdeklődését felkelti, a kérdezőt pedig tájékoztatja a meglevő ismeretkészletről. A tanítást kísérő kérdések lehetnek széttagoló, kifejtő és összpontosító kérdések, melyek révén a tanulók figyelmét egy tárgyra irányítjuk, szétszórt tudását rendezzük, a hiányosat kiegészítjük, a homályosat világossá tesszük, a jelenségből a törvényt kifejtjük. A tanítást követő kérdések gyors egymásutánban megállapítják, mit tud és mit nem tud a tanuló, majd pedig vezetve, ítéletnyilvánításra ösztönzi s ezáltal ítélőképességéről tájékoztat. Tartalmilag világosnak kell lennie. A tanárnak világosan kell látnia az összekötő pontokat a tanuló tudása és a közlendő ismeretek között. A tanuló pontosan tudja, hogy mit kérdeznek tőle. Az ügyesen feltett kérdés által sok rejtett, szunynyadó tudást lehet a tanulóból kicsalni. A kérdve-kifejtő eljárás lényege a következő: Semmit se mondjunk,